Századok – 1973

Folyóiratszemle - Acher Julian: A Kommün Lyonban 1035/IV

TOLYÓIRATSZEMLE 1037 ték, s a városok számára a maximális önkormányzati jogot. Lyon így megannyi kérdésben szembehelyezkedett Thiers központi kormányával, s ezek az ellentétek nem csökkentek április folyamán, amikor Lyon város küldöttei Versailles-ban adták elő követeléseiket. Az ellenállás másik góca továbbra is a Nemzeti Gárda volt, ahol az erjedés tovább tartott, a forrongók egyszerre védelmet s bázist találtak. Április 30-ra emellett a kormányra rákényszerítették az országos tartományi választások megtartását. Ez eredmény volt, de Lyonban a legradikálisabbak, az Űj-Kommün szorgalmazói éppen azzal a követeléssel léptek fel, hogy a kormány politikája elleni tiltakozásként bojkottálják ezt a választást. A szerző rávilágít, hogy áprilisban kik léptek fel az új kommunális mozgalom vezetőiként, bemutatja őket, s hangsúlyozza, hogy ezúttal szinte 90%-ban az Internacionálé szekcióinak tagjai voltak. Egyúttal azonban aláhúz néhány figyelemreméltó vonást: az Internacionálé tagság nem jelentett mindent. A régi baloldali proudhonista Schettelféle csoportosulás e mozgalomtól távol maradt, s a titkos szervezkedés vezető magja szinte egytől-egyig Bakunyin híveiből állt. A szervezkedés titokban folyt részben a Nemzeti Gárda keretei között is, katonai felkelést készítve elő. A csoportosulás kapcsolatban állt a svájci bakunyini központtal, Bakunyinnal és Guillaume-mal. Innen komoly segítséget ígértek — mintegy 5000 mindenre elszánt forradalmárt —, de a döntő pillanatban, mint kiderült, csak 600 felhívás-papír érkezett. Noha a rendőrség beépítette ügynökeit, s néhány fontos kulcsembert a krízis előtt sikerült letartóztatni, a felkelés mégis kirobbant, s április 30-án rövid időre sikert ért el. A Lyoni Kommün ismét rávilágított, hogy a cselekvők-szereplők szándékai ellenére az események másként történnek, miként ők előzőleg elképzelik. A rendőri beépített ügynökök jelentései alapján a kormányzat pontosan értesült a felkelési tervekről — a felkelés mégis sikert ért el. A nemzeti gárdákat mozgósították, de a plebejus körzetekből toborzottak megbízhatatlannak bizonyultak, a gazdagabb körzetekből valók, a konzervatívok pedig egyszerűen nem jöttek el, nem akartak a harcokban részt venni. A rend híveinek tervei először itt borultak fel. De nem csak itt. Amikor a katonákat először kivezényelték a lázadók ellen, s a francia „népszokásoknak" megfelelően nők és gyermekek éltették a sorkatonákat, s ezek puskájuk csövét felfelé fordították, a néppel elvegyültek — akkor másodszor húzták át a vezénylő tábornokok számításait. A katonákat sietve visszarendelték a kaszárnyákba, új szigorúbb szervezettség alapján másodszor indult meg a támadás — ami ezúttal számukra eredményes volt. A forradalmárok elképzelései azonban szintén nem váltak be. Igaz, végül is a kezdeti meglepetések után a felkelés meglepően könnyen győzött, de miként az első, a márciusi Kommün esetében is kiderült, csak maroknyian fogtak fegyvert. A nemzeti gárdák zászlóaljaiból ugyan a döntőnek látszó első pillanatban néhány egység a forradalmárok oldalára állt, s ez biztosította a sikert, de ez csak átmeneti lehetett. A zászlóaljak többsége ahogyan nem engedelmeskedett a vezénylő tábornoki parancsnak, ugyanúgy nem hallgatott a forradalom hívó szavára sem. A felkelők így elszigetelődtek, s a II. Kommün elbukott. Sajátos vonásokkal azonban ezúttal is találkozunk. Lyonban még a II. Kommün fennállásának utolsó óráiban is közvetítő tárgyalások folytak a két fél között a békés megoldás érdekében, s valóban, csak amikor szavatolták a felkelésben résztvevő katonák elvonulását, akkor bontották le ezek a barrikádokat. így Párizzsal ellentétben a II. Kommün idején sem volt ellenállás, nem folyt vér, de elmaradt a kegyetlen megtorlás is. Illetőleg csak részben. Hiszen néhány vezetőt azután mégis elítéltek, s Lyonban is tilosnak minősítették az Internacionálé szervezeteiben való részvételt, a polgári szabadságjogokat így Lyonban is megsértették, végül 1873-tól a városi elöljárók választását megszüntették, s ezeket ezentúl felülről nevezték ki. A lyoni munkásmozgalmat a két