Századok – 1973

Folyóiratszemle - Serrano Carlos Seco: Spanyolország; a Kommün és az Internacionálé 1034/IV

1034 FOLYÓIRATSZEMLE vonal számításához elégséges a mennyiségi pénzelmélet alkalmazása. A lényeg itt a pénz forgási sebességével való számoláson van. A Nagy Károly által bevezetett pónzreform növelte a pénz likviditását, így a forgási sebesség növekedésével számolhatunk a távolsági kereskedelem visszaesése ellenére is. A lakosság növekedéséről rendkívül hézagos adatok állnak csak rendelkezésre. A városokban rendkívül sűrű lehetett a lakosság. Túlnépesedésről általában nem beszélhetünk. Kiegyensúlyozott, lassú növekedés feltételezhető. A mezőgazdaság szintén állandóan fejlődött a jelentős újítások elterjedése révén. A textilipar is nőtt, de még nem vált a fejlődés hajtóerejévé. A gyapjútermékek ára erősen ingadozott a rugalmatlan kínálat miatt. Az egész kép nem egy depressziós gazdaságot mutat. Egyedül a távolsági kereskedelem hanyatlott jelentősen. Ez azonban a Meroving időkben teljesen bizánci befolyás alatt állt. Az önállósuló Európa a fejlődésük kezdetén álló gazdaságok kiegyensúlyozott fejlődésének képét mutatja. (The Journal of Interdisciplinary History, 1972. 2. szám. 261 — 273. I.) H. Carlos Seco Serrano: Spanyolország, a Kommün és az Internacionálé A spanyol szerző az 1871. évi Párizsi Kommün spanyolországi visszatükröződését elemzi. Az 1868. évi spanyolországi forradalomból indul ki. Vázolja a liberális nagypolgári kormány politikáját, megemlékezik a szociális feszültségről, amely kezdetben inkább a falusi szegényparasztság mozgalmaiban jutott kifejezésre, s utal arra, hogy az alkotmányos monarchia rendszerével szemben polgári baloldali ellenzék is kialakult, aminek a köztársasági párt adott hangot. Serrano aláhúzza, hogy mivel a parlament falai között a köztársaságiak kisebbségben maradtak, a köztársaságiak a néptömegek körében kerestek támaszt. Carlos Serrano hangsúlyozza, hogy a munkások szervezkedésére két körülmény nyomta rá a bélyegét. Az egyik: Spanyolországban az 1868-as forradalom után a polgári demokratikus szabadságjogok egy ideig csorbítatlanul érvényesülhettek, s ez szabad teret biztosított a munkásszervezkedésnek. Másfelől e munkásszekciók nagyrészt apolitikusak voltak s csak szociális kérdésekkel foglalkoztak, amit más akcentussal a bakunyinista befolyás szintén erősített. A Párizsi Kommün megszületése ezt a kialakult helyzetet egyszeriben megváltoztatta. A kormány mindinkább hajlott a szabadságjogok korlátozására, amit a köztársasági föderalisták vettek védelmükbe. Amikor azonban Barcelonában és általában Katalóniában textilmunkás sztrájkok kezdődtek, akkor Katalónia kormányzója először megszorításokat vezetett be, majd végül 1871 áprilisában betiltotta a munkásszervezeteket. Ezek az intézkedések a parlamentben nyomban heves vitákat váltottak ki, a parlament munkás képviselője, Lostau a köztársaságiakkal együtt intézett interpellációt Sagasta belügyminiszterhez, aki a nyugalom s rend védelmével indokolta a rendszabályokat, s a külföldi ügynökök befolyására panaszkodott. A köztársaságiak madridi lapja, a La Igualdad azonban ezután is a szabadságjogokat védte. 1871 májusának kezdetén, a Párizsi Kommün fennállásának válságos hetében a spanyol fejlődés is újabb fordulatot vett. Május 2-án Madridban szolidaritási gyűlést rendeztek, amelyet szélsőjobboldali suhancok vertek szét — akiket viszont a belügyminisztérium fedezett. A befolyásos polgári lapok ekkor kezdték sürgetni az Internacionálé