Századok – 1973

Történeti irodalom - Studium II. A Kossuth Lajos Tudományegyetem Tudományos Diákköreinek kiadványai V. (Ism. Niederhauser Emil) 1030/IV

1030 TÖRTÉNETI IRODALOM Végül, ami az értékes gyűjtemény közzétételének módszerét illeti, az óriási anyag tartalmi válogatása, rövidítése, tömörítése, annak eldöntése, mi kapjon helyet e pár íven s mi az, ami nem fér bele, nem lebecsülendő munka eredménye. A szakszervezeti kongresszusok legjellemzőbb, legdöntőbb állásfoglalásai megtalálhatók a szépkivitelezésű kötetben, amely igen alkalmas a szakszervezetek 70 éves harcainak áttekintésére. Teleki Éva STUDIUM П. (Szerk. Veliky János. Debrecen, 1971. 155 1.) (A Kossuth Lajos Tudományegyetem Tudományos Diákköreinek kiadványai V.) Az 1970 óta új néven megjelenő kiadvány, amely azért sorozatcímként a borítón megtartotta az Acta iuvenum Universitatis Debreceniensis de Ludovico Kossuth nomi­natae címet is, az 1970. szeptember 3 — 5-én Debrecenben megtartott konferencia váloga­tott és bővített anyagát hozza nyilvánosságra. Az előadások első csoportja ókortudományi tárgyú tanulmányokat tartalmaz. Farkas Zoltán: A pannóniai veterandeductiókhoz címen 10 felirat elemzése alapján mu­tatja ki, hogy a kiszolgált katonák letelepítése az i. sz. I—II. sz. fordulóján történt, a fel­iratok alapján 94/95 és 101 közé biztosan datálható, de valószínűnek látszik még valami­vel későbbi telepítés is. Barta Gábor: Prosopographia belli Marcomannici (165 166) pannóniai feliratokból származó cursus honorumok alapján kimutatja, hogy Marcus Aurelius társcsászára, Lucius Verus már keleti tartózkodása idején előkészítette a mar­komannok elleni háborút, Pannóniában az ő köréhez tartozó hadvezérek szerepelnek ebben az időben. A két császár politikai elképzelései közt jelentős volt a különbség. B. Angyal Katalin: Adatok Dácia keleti vallásosságának történetéhez címen három erdélyi oltárkő, ill. felirat datálását pontosítja, egy Gyulafehérvárnál előkerült feliratról kimu­tatja, hogy 161 — 211 közt keletkezhetett, nem Caracalla korában, mint a román publi­kálók vélik. Az Énlaka mellett 1944-ben Paulovits István által talált feliratban kis­ázsiai dedikálókat mutat ki, a dáciai Mícia területén talált feliratot pedig a keleti szár­mazású, vagyonos Varenia-nemzetsóghez kapcsolja, és a markomann háborúk utáni korszakra datálja (II. sz. vége vagy III.sz.). Tóth István: Sacerdotes Iovis Dolicheni c. összefoglaló tanulmányában azt bizonyítja, hogy a jórészt a kisázsiai Commagenae-ből származó papok, akiknek a száma szokatlanul nagy volt, terjesztették Juppiter Doliche­nus kultuszát. A II. sz. dereka után, Commodus uralkodása óta a kultusz igen népszerű volt, ami jelentős mértékben a papok aktív propagandájának tulajdonítható; nagy szere­pet játszott a kultusz hívei körében a kiválasztottság tudata. Bizonyos panteista és mono­teista színezete is elősegítette terjedését. A tetőpontot Septimius Severus uralkodása alatt éri el, a III. század derekától kezdve, a keleti kereskedelemmel párhuzamosan csökken, az állam által támogatott, ugyancsak panteista és monoteista jellegű Nap-kultusz szorítja ki. Gesztelyi Tamás: Tellusrelief Arrabonából c. tanulmányában a század elején Győrött másodlagos elhelyezésben előkerült domborműről megállapítja, hogy egy Proserpina el­rablását ábrázoló jelenet része, temetkezéssel kapcsolatos, ekkor már szerepet játszik a test valamiféle továbbélésének hite, ezért is tűnik el a halottégetés szertartása. Nem az I—II. századból való, mint eddig hitték, hanem a késői Antoninus-korszakból. A középkori és kora-újkori témák sorában Mohay András: Katoyna címen a közép­görögben és számos balkáni nyelvben ismeretes, és erődítményt, katonai tábort, de falut vagy legelőt is jelentő szót egy feltételezett nyugati gót tun tő gatuni alakjából származ­tatja, amely zárt helyet jelent, ebből származnak a későbbi jelentésváltozások. Nagy Árpád:

Next

/
Thumbnails
Contents