Századok – 1973

Történeti irodalom - Eisfeld Gerhard: Die Entstehung der liberalen Parteien in Deutschland 1858–1870 (Ism. Zachar József) 1010/IV

TÖRTÉNETI IRODALOM 1011 politikai hatalom koncentrálását központi parlament segítségével, Poroszországra támaszkodva. A két csoport hamarosan kapcsolatba lépett egymással. Képviselőik elhatározták egy erős nemzeti párt megalapítását, és Eisenach-ba összehívták valamennyi német állam liberális frakcióinak képviselőit. Az ott elfogadott nyilatkozat tulajdonképpen az eddigiek megismétlése, Poroszország szerepének megítélésében azonban — kompromisszumként — csak külső fenyegetés esetében kívánták, hogy átvegye a Német Szövetség funkcióit. Csatlakozások elsősorban Észak- és Közép-Németországból történtek, ezért a Dél csatlakozására Frankfurtba újabb gyűlést hívtak össze, amelyen ismét vita folyt Poroszország vezető szerepéről. Újabb kompromisszumként csak a központi hatalom igényének adtak hangot, annak hordozóját azonban nem nevezték meg. Elfogadták ellenben a Nemzeti Egyesület alapszabályzatát, és létrehozták az állandó bizottságot, amelynek feladata volt a program megvalósítása: a hazafias célt kitűző mozgalom elterjesztése az egész hazában. A szervezetben ellentétek voltak a központi hatalom és a belső rend kiépítése kérdésében a liberálisok és demokraták között, amely a feszültségek állandó növekedése következtében 1866-ban a szervezet kettéválásához vezetett. A kettősséget mintegy jelezte, hogy elnök a liberális R. Bennigsen volt, míg ügyvezető a demokrata F. Streit. Bő terjedelemben foglalkozik G. Eisfeld tanulmányában a porosz Német Haladópárt tevékenységével a megalakulás időszakában. Az 1858-ban megszületett új éra első választásán a liberálisok nagyarányú győzelmet arattak a konzervatívok felett, és megalakult parlamenti frakciójuk G. Vincke vezetésével. A jogállammá való átalakulás és a kormány politikájának megítélésében levő nézeteltérések miatt a többségi frakció azonban hamarosan felbomlott. Az óliberálisokkal szemben kikristályosodott a demokratikus liberalizmus képviselőinek csoportja L. Hoverbeck körül. E Parlamenti Egyletnek nevezett csoportosulás érintkezésbe lépett hasongondolkodású parlamentenkívüliekkel, és 1861-ben megalapították a Német Haladópártot. Programjukban elkötelezték ugyan magukat a monarchia és az alkotmány mellett, de reformok útján továbbfejlesztést kívántak az alkotmányos élet területén. Síkraszálltak Németország porosz vezetés alatti egyesítése mellett is. A választási küzdelemből ez a csoport került ki legerősebben, a költségvetés ellenőrzésére tett törekvése azonban az új óra bukásához, Bismarck kinevezéséhez és alkotmányválsághoz vezetett. Az ellenzéki szerep lehetőségét a párt olyan jól kihasználta, hogy az óliberálisok választási szervezete szétesett, a kormány reakciós politikája pedig ezeket a mérsékeltebb liberálisokat is pártjukba kergette. A párt parlamenti frakciója így még inkább megerősödött, egyúttal azonban a demokrata követelések kezdtek háttérbe szorulni. Szó esik a tanulmányban a többi német állam liberális és demokrata pártjának keletkezéséről is. A bajor Német Haladópárt keletkezésénél utal a szerző arra, hogy a porosz fejlődéshez hasonlóan itt is a német egység kérdésében vált ki a kormányt támogató mérsékelten liberális Középpártból az a képviselői csoport K. Brater vezetésével, amely 1860-ban megalapította az új pártot. E párt az 1863-as választások során erősödött meg, amikor programjában elsőként a központi hatalom megteremtését tűzte ki. Jóllehet a vezetőszerep kérdését nyitva hagyta, a párt egyre erősebb poroszellenes élt kapott. A belpolitikában a polgári szabadságjogok mellett állt ki ez a párt is, a parlamentben azonban erősen kisebbségben volt, így befolyását kellőképpen nem érvényesíthette. A nemzeti kérdésben itt is kiéleződött a liberálisok és demokraták véleménykülönbsége, de nem alakult demokrata párt. Württembergben a demokraták uralták a belpolitikát, a liberálisokkal 1859-ben találtak egymásra a parlamentben, és a porosz ellenzéki párt iránti szimpátiából 1861-ben szintén a Haladópárt elnevezést vették fel. Programjukban a nemzeti egység megteremtése, a központi hatalom kiépítése, választójogi reform és az alkotmányos szabadság kivívása