Századok – 1973
Történeti irodalom - Nagy István: A magyar kamara 1686–1848 (Ism. Kállay István) 987/IV
989 TÖRTÉNETI IRODALOM vek felállítása, mint a hitelfőpénztár, a kamarai építési és vízügyi osztály .A hitelfőpénztárt tekinthetjük az első magyarországi pénzintézetnek, az építési és vízügyi osztályt az első műszaki hivatalnak. A II. József-kori pénztári reform az alsófokú pénztári szervezetnél változtatott leginkább a hagyományos pénzügyigazgatási formákon. Az önkormányzati, megyei és városi pénztáraknak királyi (állami) pénztárakká való 1785. évi átminősítése új lépés volt a pénzügyigazgatás összpontosítása terén, egyúttal merész támadás a nemesi megyei és a szabad királyi városi kiváltságok ellen. A nemesi közjogi felfogás ezt a lépést éppúgy törvényellenesnek tekintette, mint a kamarai jövedelmek ós alapítványok azonos kezelését. Nagy jelentőségű az addig igen szétágazó és zavaros megyei, városi pénztárügy összpontosítása. A szerző — ígéretéhez híven — több, a kamara fejlődéséhez, tevékenységéhez kapcsolódó általános történeti kérdést, így például a XVIII. századi nagy birodalmi közigazgatási reformokat is érinti. Megállapítja, hogy az örökösödési háború befejeztével a bécsi udvar elérkezettnek látta az időt a kormányzat nagyszabású átszervezésére. Az átszervezés célja az állami jövedelmek emelése, illetve ennek segítségével erős hadsereg szervezése volt. Ezt a célt az udvar egységes, központosított államigazgatás megteremtésével igyekezett elérni. A Haugwitz-féle reform, mint a Habsburg-birodalom történetének egyik legjelentősebb reformja, a pénzügyek rendezését, a rendi hatalom visszaszorítását, az államigazgatás nagyarányú összpontosítását tűzte ki céljául. A Haugwitz-féle újjászervezés a magyar államigazgatás szervezetére nem terjedt ki, a rendi hatalom elleni fellépésre, a nemesi adómentesség megszüntetésére Magyarországon nem került sor. A bécsi udvar ettől politikai meggondolásból állt el, nem akarván az örökösödési háborúban az uralkodónak nagy szolgálatot teljesítő nemesség ellenállását felszítani. így alakult ki az a helyzet, hogy míg az 1749. évi reform az osztrák ós cseh örökös tartományokból kormányzatilag egységes államot létesített, addig Magyarországon a szervezet nagyjából a hagyományos keretek között maradt. Ettől kezdve az államigazgatás vonalán is a kettősség félreismerhetetlen jelei kezdtek mutatkozni. Részben innen adódott az is, hogy Magyarország pénzügyigazgatási rendszere 1848 előtt sokkal elmaradottabb volt, mint az örökös tartományoké. A kétségtelenül primitívnek nevezhető pénzügyi viszonyokon az adózás kiterjesztésével, a nemesség adómentességének megszüntetésével (háziadó) lehetett volna változtatni. Külön kiemelném azokat az elismerő szavakat, melyeket a szerző II. József közigazgatási reformjairól mond. Megállapítja, hogy a bukás ellenére is kedvezően hatott a későbbi fejlődésre a Helytartótanács és a kamara ügy vitelének reformja: az ügyosztályi rendszer bevezetése, a számvevőség ós a pénztár átszervezése, a korszerű kútfőtételes irattári rendszer, az építészeti igazgatóság megszervezése. Kedvezően hatottak József reformjai a törvényhatóságok igazgatási tevékenységére is (a megyékben az iktatás bevezetése, számvevőség felállítása, a pénztári munka megjavítása). József nevéhez fűződik a szakszerű hivatali munka megteremtése, a tisztviselői morál erősítése. Nagy István igen helyesen hangsúlyozza: ,,ha kissé szokatlanul hangzik is, mégis le kell szögeznünk, hogy a nemzeti függetlenségünk ellen támadó II. József volt az, aki először kísérelt meg modernebb, polgári jellegű, átfogó állami pénzügyigazgatási szervezetet kiépíteni Magyarországon" (287. 1.). Említi a szerző (126. 1.), hogy az 1750-es években a városok census fizetése körül rendellenességek mutatkoztak. „A kamarát 1750-ben e mentességek okmányokkal való igazoltatására szólították fel." Ezt azzal lehetne kiegészíteni, hogy a bécsi udvari kamara 1749. augusztus 26-án a magyar kamarától leiratban érdeklődött az iránt: van-e a kamarai iratok között olyan, mely a szabad királyi városok évi census fizetését szabályozza. A leirat arra hivatkozott, hogy a király, mint e városok földesura, census terrestralis-t
