Századok – 1972

Krónika - A Magyar Történelmi Társulat hírei - 1225/IV–V

1238 KRÓNIKA ténettudomány újabb kutatási eredményeit Hartha Antal, Bonis György. R. Várkonyi Agnes, Heckenast Gusztáv, Ruzsás Lajos, Katus László, Hanák Péter, Lackó Miklós ismertették. A tantárgypedagógiai, ill. történettanítási-módszertani kérdésekről Szabolcs Ottó, Szebenyi Péter, Bodó György, Balázs Györgyné, Unger Mátyás, Bodó László, Eperjessy Géza, Gellért László számoltak be. c) Igen sikeresnek bizonyult új kezdeményezésünk: a szervezett tanári továbbképzésbe való bekapcsolódás. A tanári tagozat a Fővárosi Pedagógiai Intézettel együttműködve budapesti tanárok részére tanfolyamot szervezett. A tanfolyam — 1970 óta, az első év jó eredményei után már két tanfolyam működik — résztvevői hetenként 1 — 1 napot történelmi és szakmódszertani előadások hallgatásával és megvitatásával töltenek. A nagy érdeklődést kiváltó tanfolyamok előadásainak egy részét igazgatóválasztmányunk tagjai tartották. Az évente rendkívül nagy számban megtartott előadások rendszeres, lelkes előadói: Balázs Györgyné, Béki Ernő, Benczédi László, Berend T. Iván, Bónis György, Borús József, Borsányi György, Csatáry Dániel, Diószegi István, Elekes Lajos, Erényi Tibor, Hahn István, Habuda Miklós, Hanák Péter, Incze Miklós, Komoróczy Géza, Lackó Miklós, Lengyel István, Makkai László, Mészáros Károly, Mezei László; Ormos Mária, Ránki György, Szabó Ágnes, Székely György, Szűcs Jenő, Tőkei Ferenc, Unger Mátyás, Urbán Aladár, Várkonyi Ágnes, Vadász Sándor, Vass Henrik, Vörös Károly, Zsigmond László, Zsilák András tagtársaink. A tanári továbbképzésbe való bekapcsolódás másik fontos formája a vidéki továbbképző központokkal kiépített kapcsolat. Az elmúlt közgyűlés után levélben fordultunk ugyanis a megyei tanári továbbképző központokhoz, felajánlva közreműködésünket. Ennek nyomán több vidéki központ tartott igényt a Társulat előadóira és a szakmai programok összeállításában való közreműködésre. A beszámolási periódusban tehát korlátozott önálló mozgási lehetőségeinket — tevékenységünket legnagyobb részt csak más intézményekkel együttesen fejthetjük ki — figyelembe véve lényegesen sikerült előrelépni tanári bázisunk kiszélesítése terén. Ennek ellenére természetesen még mindég érvényes az elmúlt közgyűlés azon megállapítása, hogy tanári bázisunk nagyon szűk. d) Az Országos Pedagógiai Intézet és a tanári tagozat 1969. október 6—13. között Budapesten és Debrecenben megrendezte a III. Nemzetközi Történelemtanítási Szimpóziumot. A vendéglátó országon kívül 7 szocialista ország, 45 delegátussal képviseltette magát. A szimpóziumon a 15 kiadott referátumhoz 57 korreferátum hangzott el, nagyobb felében külföldi delegátusok köréből. A szimpózium két témát vitatott meg: 1. A szocialista hazafiságra és a proletár internacionalizmusra való nevelés a történelemtanításban. 2. A szemléletesség elve és a szemléltetés módszerei a történelemtanításban. A delegációvezetők tanácskozása arra a végkövetkeztetésre jutott, hogy a III. Szimpózium mind ideológiai és szakpedagógiai, mind pedig szervezési színvonal tekintetében jelentősen felülmúlta az előzőket; a termékeny és ideológiai szempontból is figyelemreméltó témák megvitatásába valamennyi ország bekapcsolódott. Egyúttal lehetőség nyílott a delegációk közötti közvetlen tárgyalásokra ós a személyi kapcsolatok ápolására is. d) A tagozat kibővült tevékenysége — az előzőekben említett nagy rendezvényekkel összefüggésben — kiadói munkával is kiegészült. 1970-ben napvilágot látott a III. Nemzetközi Történelemtanítási Szimpózium anyagát tartalmazó kötet. A Tanári Tagozat elmúlt három évi munkája tehát lényeges új színekkel gazdagodott és Társulatunk működésének egyik legnagyobb fontosságú területét képezte. Az előrehaladásért személy szerint elsősorban Szabolcs Ottót, Társulatunk titkárát és a Tagozat elnöki tisztét hosszú idő óta töretlen ügyszeretettel betöltő Unger Mátyást illeti elismerés.