Századok – 1972
Közlemények - Fügedi Erik: Koldulórendek és városfejlődés Magyarországon 69/I
KOLDULÓRENDEK ÉS VÁROSFEJLŐDÉS 85 jelentőségét, az újonnan alapítottak közül pedig még csak a kereskedővárosoknak jutott fontosabb szerep, és a bányavárosokból kettő kezdett а szó európai értelmében várossá lenni. Jellemző а koldulórendek elterjedésének negatívuma is. A püspöki székhelyeken csak ott találunk dominikánusokat, ahol egyben fontos kereskedelmi központ is volt (Várad kivételével), tehát Esztergomban, Győrött és Pécsett. Veszprémnek már csak egy női kolostor jutott. A ferencesek itt is elsősorban a domonkosok mellé települnek, de Esztergomon, Győrött és Pécsen kívül Váradon és Nyitrán is megalapítják а maguk kolostorát.93 Ugyancsak а XIII. században települnek meg az ágostonos remeték Esztergomban, Gyulafehérvárott és talán Váradon is. Két kisebb püspöki székhely, Vác és Csanád így végleg koldulórendi kolostor nélkül maradt, de a városi fejlődésben is elakadhatott. Jellemzőnek kell tartanunk, hogy a ferencesek а XIII. században nem Kalocsán, hanem Bácson telepedtek meg. A püspöki székhelyekkel kapcsolatban az olvasó most azt az ellenvetést teheti, hogy a világi papság és a koldulórendek közötti ellentét is közrejátszhatott a barátok távolmaradásában. Az ellenvetés nemcsak Várad esetében hatásos, hanem más városokban is azt tapasztaljuk, hogy a koldulórendi kolostorok minden esetben a püspöki székhelyt jelentő váron kívül a külvárosokban telepedtek meg (pl. Esztergom, Győr, Nyitra), míg az olyan kereskedelmi városokban mint Kassa vagy Nagyszombat, a városfalakon belül találjuk őket. Az ellenvetés mégsem hatásos. Elsősorban azért nem, mert a tekintetbe jövő 11 székhely közül háromban két-két, további ötben (ha а XIII. században Bácsot tekintjük érseki székhelynek, akkor hatban)94 egy-egy koldulórendi kolostort találunk. Váradon sem a koldulórendek, hanem a dominikánusok voltak ellenszenvesek. A fennmaradó három székhelynek egyike sem jutott el a városi fejlődés magasabb fokára. Eddig is tudtuk, hogy Vác, Csanád és Kalocsa nem volt szabad királyi város a XIII/XIV. század fordulóján, most hozzátehetjük, hogy társadalmi tekintetben sem volt az. Összefoglalva eddigi megállapításainkat azt mondhatjuk, hogy a koldulórendek elterjedése és annak körülményei új megvilágításba helyezték a magyar városfejlődés második fejezetét. А XII. század második felében meginduló átalakulás igen gyors volt, már а XIII. század második harmadában befejezést nyert. A tatárjárás meggyorsította a folyamatot, a városprivilégiumok erősen elmaradtak a tényleges viszonyoktól. Az átalakulásban Buda, Esztergom és Pécs járt az élen három-három koldulórendi kolostorával, társadalmi ós gazdasági szempontból egyaránt ez lehetett a legvárosiasabb csoport. Egy sor kereskedőváros járt a nyomukban, így a domonkos és ferences kolostorral rendelkező Beszterce, Fehérvár, Győr, Nagyszombat, Szatmár, Szeben és Sárospatak, ill. a ferences ós ágostonos kolostorral rendelkező Eger és talán Várad. A fenti eredményeket látva kézenfekvő, hogy a koldulórendek elterjedéséből levonható következtetéseket a magyar várostörténet harmadik szakaszában is megpróbáljuk felhasználni éspedig a mezővárosok terén. Erre annál is nagyobb szükség lenne, mert ezen a téren történettudományunkban bizonyos tisztázatlanságot érzünk. A mezővárosok társadalmi és gazdasági jelentőségére kereken negyven év előtt Mályusz Elemér hívta fel a figyelmet.9 5 „Történetírásunk — írta akkor — ugyan minden városi kiváltságlevelet nyert helységet városnak s lakosságát polgárságnak tekinti, ez azonban tarthatatlan álláspont . . ,"96 A névszerint meg nem említett történetírókon elsősorban Csánki Dezsőt kell érteni, aki nagy és mindenképpen tiszteletreméltó történetföldrajzi munkájában a „városok és mezővárosok" fejezetcím alá nemcsak a kor emlékei-93 Uo. I. köt. 213, 292. 1. 94 Uo. I. köt. 143. 1., Qyörfjy I. köt. 212, 1. 95 Mályusz E. : Az 1514. jobbágyháború okai. Társadalomtudomány, 1926. 98 Uo. 375. 1.
