Századok – 1972
Tanulmányok - Lackó Miklós: Az Új Szellemi Front történetéhez 919/IV–V
AZ ŰJ SZELLEMI ER ONT TÖRTÉNETÉHEZ 935 baloldal részéről sem.5 5 A jobboldal különböző irányzatai és árnyalatai pedig be is kapcsolódhattak a felhívás keltette mozgalomba: a nemzetvédelmetnépvédelmet igen különbözőképpen lehetett értelmezni. A jobboldali irányzatok mindegyike zászlajára tűzhetett valamit a fölvetett, de pontosan se tartalmilag, se módszerbelileg körül nem határolt követelések közül. Hovatovább minden egyke-ellenes hang — az is, amelyik radikális földreformot követelt, de az is, amelyik a falusi bábák erkölcsi megrendszabályozását tűzte ki célul — a haladás táborához tartozónak számíthatta magát. Az egyke elleni harc, a nép fölemelése, a telepítés vagy földreform, a népi faj védelem gomolygó jelszavai körül minden nacionalista reform-gondolat érintkezést találhatott egymással. Kozma Miklós fent idézett levele ennek az irodalmi és politikai életben zajló ideológiai átrendeződésnek a megérzése volt. Néhány hónap múlva már mások is érzékelték az irodalmi világ új légkörét, s azt, hogy mindaddig ismeretlen lehetőségek nyíltak a nacionalista reformirányzatok, köztük a gömbösi reformgondolat és az írók egy része (méghozzá a fiatal író-gárda kiváló tehetségei) közötti kapcsolat számára. 1933 őszén természetesen még minden a kezdeti formálódás szakaszában volt. A kormány részéről komolyabb lépések a kapcsolatok Gömbös által megígért elmélyítésére nem történtek, hacsak ide nem számítjuk az Országos Irodalmi és Művészeti Tanács megalakításának elhatározását. Az erről szóló, 1934 elején kidolgozott törvényjavaslat megvitatásához a képviselőház közoktatásügyi bizottsága 1934. március 7-én fogott hozzá; a javaslatot a képviselőház március 20-án el is fogadta.5 6 Az új Tanácsot életrehívó törvény 55 A baranyai útirajzzal Illyés balfelé a Századunkkal, a polgári radikálisok folyóiratával, s ott is elsősorban Braun Róberttel keveredett vitába. Braun Róbert már a Századunk 1933. dec.-i számában (252 — 256. 1.) kétségbevonta Illyés adatainak tudományos megbízhatóságát, s rámutatott a Pusztulás nacionalista felhangjaira. Illyés Gyula a Századunk 1934. február—márciusi számában válaszolt, többek között azt állítva, hogy az egyke kérdésével a baloldal sose foglalkozott. A folyóirat ezzel szemben felsorolta a kérdés baloldali irodalmát, s kimutatta Illyés bibliográfiájának tudománytalan jellegét. A folyóirat ugyanezen számában Braun Róbert viszontválaszát is közölte, aki szerint ,,lehetetlenség baloldalinak tekinteni azt, aki a népesedési kérdésben ilyen álláspontot foglal el". (Századunk, 1934. febr.—márc. 76. 1.) Ignotus Pál még 1934 késő tavaszán — a népi-urbánus vita fellángolásakor — is védekezett a vád ellen, hogy б a Pusztulás mondanivalóját helytelenítette. Ellenkezőleg, Illyés cikkét fontos és bátor írásnak tartja, csak a körülötte kialakuló nacionalista veszélyre figyelmeztet. (Ignotus Pál: Ki hát a „filosemita?" A Toll, 1934. VI. évf. 5. sz.) Ugyanehhez a vitához kapcsolódva, Hatvany Lajos, miközben élesen bírálta Németh Lászlónak a zsidókérdésben kifejtett álláspontját, elismerően írt Illyés Gyula „sokat emlegetett dunántúli cikkéről", melyben „elégtétellel ismertem fel a régi Társadalomtudományi Társaság és a Huszadik Század körének újságírói lendülettel feltálalt hagyatékát . . . Nem érzek magamban féltékeny megmozdulást, ha látom az új nemzedéket, amint a maga módján újra felfedezi a régi igazságokat, amelyeket legföllebb csak az különböztet meg a századelejiektől, hogy amazok fajtára való tekintet nélkül egész általánosságban a népnek, emezek ellenben mindenekelőtt a magyar népnek fölszabadítására törekedtek, illetve törekednek. Ez utóbbi törekvés, még részrehajlóságában is, csak szimpatikus lehetne a magyar tollforgató számára, ha a falu védelméből nem hangzanék ki a városellenességnek némi mellékzöngéje." (Hatvany Lajos: Nyílt levél Németh Lászlóhoz. Századunk, 1934 május — június. 181. 1.) Egyes hivatalos fórumok, elsősorban a Statisztikai Hivatal, ennél jóval élesebb hangon támadták Illyés cikkét. 56 Népszava, 1934. márc. 8. és márc. 21. — Az Irodalmi ós Művészeti Tanács várható állami-gyámkodó szerepét Kéthly Anna bírálta éles szavakkal a képviselőházi vita során. (Képviselőházi Napló. 1931. XX. köt. 514—517. 1.)
