Századok – 1972
Közlemények - Fügedi Erik: Koldulórendek és városfejlődés Magyarországon 69/I
82 « FÜGEDI EBIK mondhatjuk, hogy száz év alatt 57 rendház keletkezett. A koldulórendek közül a dominikánusok és ferencesek jelentek meg a tatárjárás előtt, így az ő kolostoraik számából le kell vonnunk az 1241 előtt alapítottakat, amelyeknek száma a domonkos rend esetében tíz, a ferenceseknél öt kolostor.8 1 A tatárjárás és az 1360 között alapított szerzetesházak tehát a következő megoszlást mutatják: monasztikus rendek 13 pálosok 43 összesen 56 koldulórendek 90 (ebből városban 68) összesen 146 szerzetesház. Fentebb azt mondottuk, hogy a tatárjárás előtt Magyarországon másfél évente épült egy monostor, most azt kell mondanunk, hogy az ütem meggyorsult, egy esztendőre majdnem másfél kolostoralapítás jut. Ha fentebb azt mondottuk, hogy a másfél évenkénti alapítás az agrárlakosság termelési többletének volt az eredménye, akkor most azt kell mondanunk, hogy a városok majdnem a felét adták az újonnan alapított szerzetesi rendházaknak. Ügy tűnik, hogy 1241—1350 között az arányok megváltoztak, s a kereskedelem és a kézművesség igen jelentős részt kapott — mai kifejezéssel élve — a társadalmi termelésből. Ezzel el is jutottunk a magyar városfejlődés és a koldulórendek kapcsolatához. Városfejlődés és koldulórendek Kereken egy évtizede alakítottuk ki a magyar városfejlődésről ma is vallott koncepciónkat.8 2 Úgy találtük akkor, hogy a városfejlődés folyamata Magyarországon két élesen elkülöníthető korszakban zajlott le. Az első a keleti, nomád várostípus korszaka volt, és a XII. század derekáig tartott, a második az európai város kialakulásának kora, a XIV. század első harmadában ért véget. A nomád város koncepcióját azóta más kutatók is átvették83 és polgárjogot nyert történettudományunkban. Mindaz, amit akkor „római örökségnek" neveztünk, igazolást nyert a soproni városfal ásatásával, ill. annak Holl Imre által történt feldolgozásával.81 A nomád városnak csak addig volt létjogosultsága, amíg a magyarság annak a kelet-európai gazdasági körnek maradt tagja, amelyhez a honfoglalás előtt is tartozott. Amikor az ország megnyitotta kapuit a nyugati bevándorlók és az aranyra éhes nyugati kereskedők előtt, a nomád városoknak az új idők követelményének megfelelően át kellett alakulniok vagy elveszítették jelentőségüket. A közelmúltban Fehérvár átalakulásának példáján mutattuk be ezt a folyamatot, amelyben a tatárjárás olyan nagy szerepet játszott.8 6 A nagy megrázkódtatás szerepe azonban nemcsak Fehérvár esetében domborodik 81 Domonkos: Esztergom, Győr, Nagyszeben, Pécs, Pest, Veszprém, Verőce, Zágráb. — Ferencesek: Esztergom, Fehérvár, Győr, Nagyszombat, Eger. 82 Fügedi E. : Középkori magyar városprivilégiumok. Tanulmányok Budapest múltjából 14/1961, 19—27. 1. Ua. Die Entstehung des Städtewesens in Ungarn. Alba Regia 10/1969, 101—118. 1. 83 G. Györffy : Les débuts de l'évolution urbaine en Hongrie. Cahiers de la civilisation médiévale, 12/1969. 255—256. 1. 84 Holl I.: Sopron középkori városfalai. Archeológiai Ért., 94/1967. 155—183. 1.; 95/1968, 188—205. 1. 85 E. Fügedi : Der Stadtplan von Stuhlweissenburg und die Anfänge des Bürgertums in Ungarn. Acta Historica, 15/1969. 103—134. 1.
