Századok – 1972
Tanulmányok - Pach Zsigmond Pál: Egy évszázados történészvitáról: áthaladt-e a levantei kereskedelem útja a középkori Magyarországon? 849/IV–V
EGY ÉVSZÁZADOS TÖRTÉ NÉSZVITÁR ÓL 865 munkájával: olyan időpontban, amikor a francia politika ott is egyre fokozódó hatást gyakorolt a közéletre, tudományos életre. Austerlitz után közvetlenül, az 1805 decemberi schönbrunni szerződés értelmében, a francia csapatok által két évvel korábban megszállt hannoveri fejedelemség — ahová Göttinga tartozott — bizonyos területcserék ellenében ugyan porosz igazgatás alá került; de a poroszok már a jéna-auerstâdti ütközetet követő napokban kénytelenek voltak a várost kiüríteni, s 1806 novemberére az egész választófejedelemséget ismét francia kézre adni. A tilsiti béke után pedig, amely III. Frigyes Vilmos porosz királyt megfosztotta az Elbától nyugatra eső birtokaitól, Hannover a Napóleon alkotta wesztfáliai királyság része lett, a császár öccse, Jérôme jogara alatt.53 Ha Göttinga már a két francia megszállási időszakban is jócskán „simulékony" magatartást tanúsított, akkor az új királyi rezsim megszületése után „a professzorok közül számosan sietve a tények talajára helyezkedtek". Az „Aera Westphalica"-ban a jogtanárok immár a Code Napoléon-ról hirdettek kollégiumot,54 s az egyetem kiadványai is a Bonaparték panegyricusát zengték, — amint erről a Societät nagy befolyású titkára, Heyne professzor oly keserűen szemléletes képet adott, többek között egykori magyarországi tanítványához, a Bécsben hivatalnokoskodó történetíróhoz, Johann Christian Engelhez írt leveleiben is.55 A politikai meghatározottságokhoz személyi összefonódások járultak. A göttingai bíráló bizottságnak Heeren is tagja volt, akivel Hüllmann — éppen Heyne (leendő apósa) révén — már könyvének befejezése előtt megis-I merkedett. Hüllmann Preisschrift-jét utóbb Heyne-nek ajánlotta; Heeren párizsi kiadásának előszava pedig már hivatkozott Hüllmann-nak Göttingá-1 ban díjnyertes könyvére.56 Mindkét koszorúzott szerző — vonta le a következtetést néhány adatból már 1929-ben Franz Bastian, a középkori kereskedelemtörténet jeles kutatója. —, vagyis „az egész Donauhandelsgedanke első képviselői a közvetlen »híd i Kelet felé« napóleoni tézist akarták történelmileg is megalapozni."57 Csakugyan nehezen tudjuk kivonni magunkat e benyomás alól a fentiek ! után, s különösen akkor, ha a császár keleti politikájának éppen egyidejű fejleményeire közelebbről is pillantást vetünk. Egyiptomból való hazatérte, 1799 ősze óta ugyanis egészen Austerlitz másnapjáig Napóleon csak kevés figyelmet tudott fordítani az Oriensre ; egyéb célok mozgatták tetterejét. „Austerlitz azután megnyitotta előtt© Keletet. A pozsonyi béke után úgy tűnt: reá száll Velence egész öröksége a Földközi-tengeren". A keleti kérdés a következő két évben valóban folyamatos, erőfeszítéseinek tárgya volt; míg később megint csak más ügyek kötötték le* tevékenységét. ,,Napóleon császár keleti politikája — amelynek fő ügyvivője Sébastiani tábornok volt — az 1806 június és 1808 március közötti időre össz-53 Godechot, i. m. 125, 133, 160—161, 202. 1.; Selle, i. m. 210—215, 370. 1. ! 54 Selle, i. m. 142, 212, 220. 1. 65 A göttingai egyetem politikai helyzetének alakulását ezekben az évekbem kitűnően jellemzik Heyne levelei Engelhez: L. v. Thallóczy, Johann Christian von Engeï und seine Korrespondenz 1770—1814. Zur hundertsten Wiederkehr seines Todestages.. München-Leipzig, 1915. 39, 85-86, 90, 93 — 94, 1Ö1—102, 107, 108-116. 1. 56 A szövegben pedig Heeren nagy elismeréssel utalt Hüllmann-nak egy korábbi munkájára. — Essai, XVIII, 324.1. — Ugyanő írta meg később Heyne életrajzát: Christiaa Gottlob Heyne biographisch dargestellt. Göttingen, 1813. 47 Bastian, i. m. 301. 1.
