Századok – 1972
Tanulmányok - Pach Zsigmond Pál: Egy évszázados történészvitáról: áthaladt-e a levantei kereskedelem útja a középkori Magyarországon? 849/IV–V
854 FACH ZSIGMOND PÁL A nemzetközi politika előterébe került kérdésnek csakhamar közvetlen lecsapódása támadt a történetírásban is. Kaunitz valószínűleg maga adott megbízást az akkoriban már nagynevű magyar történettudósnak, a pesti egyetem könyvtárnokának, Pray Györgynek, hogy Magyarország „történeti jogait" a Dalmáciától egészen a dunai fejedelemségekig terjedő területekre tüzetesen kimunkálja: azokat a jogokat és igényeket, amelyek a magyar koronával együtt a Habsburgokra szálltak. Pray — aki jeles pályatársa, a nagy gyűjtő, Cornides Dániel, adatait is felhasználta, Kaunitz személyes közbelépésére pedig bebocsáttatást nyert a kamarai levéltárba is — 1785 elejére elkészítette első értekezésének tervezetét, majd 1786—87 folyamán Commentatio historica-inak hármas sorozatát, a magyar királyok történelmi jogait bizonyítandó: elsőbben Dalmáciára és az Adriai-tengerre, majd Boszniára, Szerbiára és Bulgáriára, végül Moldvára, Havasalföldre és Besszarábiára.17 Ez egymással szomszédos tartományok fekvésének természetadta erénye, hogy egész földjüket „egyik oldalon az Adria, a másikon a Feketetenger habjai mossák, közbül meg nagy folyók öntözik, amelyek szerfelett kedveznek a dél és kelet felé irányuló hajózásnak és forgalomnak", — hangsúlyozta a történész Pray is, aki a magyar nacionalista történeti-politikai gondolkodás nagyhatalmi vonásainak kidolgozásához jelentősen hozzájáruló commentatióiban többhelyütt külön is utalt a Duna-vonal nyújtotta kedvező kereskedelmi lehetőségekre, amelyek ,,a Fekete-tengerre, innen a Krim-félszigetre s tovább Ázsia belseje felé" nyílnak.18 Berzeviczy nemzetközi kereskedelmi javaslatai tehát korántsem voltak előzmény nélkül valók. Szerzőjük mégis újat alkotott, amikor a keleti kérdés általános politikai talaján sarjadt terveket, elképzeléseket a napóleoni kor-17 „Hogy minden rövid vagy hosszú idő múltán könnyen előrelátható eset alkalmából — írta Kaunitz kancellár József császárhoz intézett 1787. január 28-i előterjesztésében — a magyar korona mindazon jogai és igényei tekintetében, melyek jelenleg idegen, kivált török birtokban lévő tartományokra nézve fennállanak, kellő historico-diplomaticus kidolgozásokkal előkészülve legyünk, Pray György pátert, a pesti egyetemnél alkalmazott s a régi magyar államtörténetben jelesül tájékozott könyvtárnokot, a magyar udvari kancellária útján legfelső jutalmazás ígéretével arra serkentettem, hogy nemcsak a kir. kamarai levéltár, hanem hosszú időkön át fáradságosan összegyűjtött históriai adatainak is felhasználásával jelzett tanulmányokat rendre készítse el." — Minderre Thallóczy L., Pray György s a magyar korona melléktartományai. Századok, 1888. 623 — 632. 1. — Ld. még Marczali H., Magyarország története II. József korában. III. Bp., 1888. 440—442, 456 — 457. 1.; R. Gálos, Die Reise des Daniel Cornides nach Göttingen 1785. Cornides und Pray. Ungarische Jahrbücher, Bd. XII. H. 3—4. Berlin-Leipzig. 1932. 322. 1. 18 Commentarii historici de Bosniae, Serviae ac Bulgáriáé, tum Valachiae, Moldáviáé ас Bessarabiae, cum Regno Hungáriáé nexu, quos seripsit Georgius Pray historiographus regni, edidit diplomatibus auetos Georgius Fejér bibliothecarius. Budae, 1837. 56, 161. 1. Kaunitz bizalmas használatra szánta Pray munkálatait. Cobenzl pétervári követnek küldött 1787 októberi utasításaiban már hivatkozott is rájuk. — Beer, i. m. 92—93. 1. — Publikálásukat külpolitikai érdekből nem tartotta megengedhetőnek; a szerzőt, a kancellár előterjesztésére, az uralkodó külön évdíjjal jutalmazta. Az értekezések kéziratos kivonatokban hovatovább így is ismertté váltak; kinyomtatásukra azonban csak félszázaddal később került sor, a tudós utód, G. Fejér szerkesztésében. A második és harmadik értekezés a fenti műben látott napvilágot; az első: Codex diplomaticus Hungáriáé ecclesiasticus ac civilis. IX. 3. Budae, 1834. VII—LXII. 1., Pray munkájára való utalás nélkül. — Hasonlóan: Galiciae ac Lodomeriae cum Regno Hungáriáé nexus. Codex diplomaticus. IX. 4. Budae, 1834. III—LXXV. 1.
