Századok – 1972

Krónika - A kereskedelem és a kereskedelmi utak Közép-Kelet-Európában a kései feudalizmus korában. A Lengyel-Magyar Történész Vegyesbizottság 1971. évi ülésszaka (Székely György) 797/III

804 KRÓNIKA térképén csak két magyarországi helység szerepel, az egyik Újlak. Tokaj, ameddig feljutottak a balkáni elemek, szintén szerepel a térképen. A Duna ós a Tisza jelölték ki a forgalom fő ütőereit az egész török korban. Így Luigi Marsigli olyan török kereskedelmi elszámolásokat talált Budán, amelyek Esztergom, Vác, Buda, Pest, Székesfehérvár, Paks, Bátaszék, Pécs, ill. Szolnok, Szeged városokra vonatkoznak.15

Az államhatárok változásait átívelő kereskedelmi kapcsolatok tehát a nagy-, közép- és kisvárosok számára egyaránt juttattak — eltérő és változó — lehetőségeket és feladatokat. A vitában felszólaló B. Geremek azt vizsgálta, hogyan jelentkeztek egyes nemzetközi kereskedelmi elemek a kisvárosi piacon: áruk ott is felbukkantak, de csak minimálisan befolyásolhatták a kivitelt. M. Bogucka az árforradalom és a pénzromlási időszak következményeit vetette fel a nagy- és a kisvárosi kereskedőkre. A. Mqczák azt hangsúlyozta, hogy a nagyváros Gdansk egyfelől vitában állt minden kisebb várossal, ha gazdagodott, azok szegényedtek; másfelől azonban volt együttműködés is, pl. Gdansk és Kazimierz Dolny kereskedőinek volt közös érdeke, a kisvárosi kereskedelem továbbá lehetett a nagynak közvetítője. Más a helyzet Nagylengyelországban, mert még Poznan sem volt akkora nagyváros, hogy Gdansk, Boroszló, Prága nagyságával nyomasztotta volna a kisebb városokat. J. Topolski a nemzetközi piachelyeket javasolta megkülönböztetni a közvetett nemzetközi kapcsolatú városoktól. Pl. Gniezno és Poznan 50 km-es távolsága lehetővé tette, hogy mindkettő saját nemzetközi kapcsolatokat tartson. A négy hozzászólónak adott (délutáni) felelete keretében Székely György egyszersmind méltatta az egy nagyváros kérdéseit kitűnően bemutató Malecki-előadást. A vitában többen tértek még vissza a nagy- és kisvárosok témájára. Henryk Rutkowski Mazóvia kereskedelmét XVI — XVII. századi vámjegyzékek adatai és kritikája segítségével rajzolta meg. Már a XV. században Varsó volt a legforgalmasabb, a XVI—XVII. század során forgalma kétszeresére nőtt. De ló- és ökörvásárhelyként szerephez jutottak olyan kis helységek is, mint Sochaczew, Rawa stb. Edmund Cieélak a gdanski patriciátus XVIII. századra máierőteljes átalakulását fejtegette, amikorra értelmiségi réteggé vált. A XVII. század egyetemjárása, külföldi útjai, a jogi pályára, bírói, tanácsi szolgálatba lépés lehetett az előzménye.16

Székely György a XVII. századeleji soproni tudóstársaság bemutatásával és társadalmi jellegének fejtegetésével mutatott rá a folyamat magyarországi párhuzamaira. Jan Malecki docens (Krakkó): „Krakkó szerepe Közép-Európa kereskedelmében a XVI —XVII. században" címen tartott előadást. Krakkó tartományi (Kislengyelország) és az országos egyesítés folyamatában játszott szerepót tekintette át mindenekelőtt a XI — XVIII. században, ezt művelődési funkciójával is aláhúzta. Kérdés, hogy Krakkó gazdasági, jelesen kereskedelmi szerepe ilyen fontos-e. Az utakhoz és a határokhoz való kapcsolata Krakkót nemzetközi fontosságú kereskedelmi központtá tette: a délről, Magyarországból Nagylengyelországba, Pomerániába, a balti partra, a keletről, a Feketetengertől, vörösoroszországi városoktól Szilézia, a német városok felé vezető utak átmenő kereskedelme nagy hasznot hajtott a városnak. Ezt a XIV. században szerzett kereskedelmi privilégiumai alátámasztották. Keleti fűszerek és selymek, amelyek forgalma miatt Lwów került gyakran összetűzésbe Krakkóval; nyugati posztók, amelyek miatt Wroclaw -Breslau védte jogait a krakkói kereskedőkkel szemben. De Krakkó kereskedői távolabb is eljutottak, Nürnberg, Leipzig, Majna-Frankfurt, ill. Moldva felé. Az észak—déli úton 15

Fekete L.-Káldy-Nagy Gy.: i. m. 665, 662-563, 573, 576, 590-593. 1.; Nova totivs terrarvm orbis geographica ас liydrographica tabvla Auct. Henr. Hondio. . . Ao. 1630; Fekete L. : Latinok а XVI. századi Budán (Magvar Nyelv, 1961) 23 -24. 1. 16

Vö. M. Bogucka művelődéstörténeti munkáját (2ycie codzienne w Gdansku, wiek XVI—XVIT. Warszawa 1967), ismerteti Hopp L.Helikon, 1971. 1. szám. 87 — 88. 1.