Századok – 1972
Figyelő - Bölönyi József: Pihent szemmel az olvasó érdekében. VI. 777/III
778 FIGYELŐ „Hogy Napóleon Gusztáv Adolf svéd király helyébe egyik tábornokát, Bernadotte-ot ültette, abban még nem volt semmi meglepő." Annál több meglepő van azonban abban a történelmi tényben — egybevetve ezzel a közléssel —, hogy az 1809. március 13-án lemondásra kónyszerített ГУ. Gusztáv Adolfot nem Bernadotte, hanem a saját nagybátyja, XIII. Károly követte a svéd trónon, aki Bernadotte állítólagos „trónraültetése" után még 9 esztendeig uralkodott, egészen a haláláig. Bernadotte ti. csak 1818-ban lépett, nem ugyan „Gusztáv Adolf", hanem XIII. Károly „helyébe" (helyesebben: örökébe) XIV. Károly néven; korábban esak t rónörökös volt, akit a király adoptált; de ez is csak 1810-től. Gusztáv Adolf lemondása után ugyanis még a svéd királyi család tagjai sorából került ki nemcsak az új király, hanem az új trónörökös is. 1 „Bernadotte, a Napóleon által trónra emelt új svéd király . . . 1812 áprilisában szövetségi szerződóst írt alá Oroszországgal." Aligha ! mivel csak 6 év múlva lépett trónra, 1818. február 5-én, amikor Napóleon már évek óta Szent Ilona foglya volt. A szerződést ugyan valóban ő írta alá, de nem mint „a Napóleon által trónra emelt új svéd király", hanem mint a trónörökös halála után 1810-ben megválasztott új svéd trónörökös, aki átvette ugyan az ország kormányzását is. de ezt 8 évig XIII. Károly király nevében gyakorolta. „A restaurációs kormány miniszterelnöke természetesen nem említhető egy lapon а XVII. századi Richelieu-vel, a nagyhatalmi politikát megalapozó névrokonával." A két Richelieu nem „névrokon" volt, hanem vérrokon! Armand-Jean du Plessis, Richelieu hercege, bíborosnak (1585 — 1642), a nagy Richelieu-nek dédunokaöecse volt Louis-François-.-!rmand du Plessis, Richelieu hercege, tábornagy (1696—1788), kinek unokája A rmand-Emmanuel du Plessis, Richelieu hercege, miniszterelnök (1766—1822). A restaurációs kormány miniszterelnöke tehát ükunokája volt a nagyhatalmi politikát megalapozó Richelieu bíboros fivérének. >,A kongresszus 1821 januárjában a szlovéniai Laibachban folytatta tanácskozását. I. Sándor, I. Ferenc és 111. Frigyes Vilmos mellett részt vett azon a Nápolyból csalárd módon távozott I. Ferdinánd is." III. Frigyes Vilmos nem vett részt személyesen a laibachi kongresszuson. Részt vett azonban a két császár és a nápolyi király mellett a modenai herceg is. „A kettős monarchia követei például kivétel nélkül hercegek ós grófok voltak, és már báró is csak ritkán kerülhetett közéjük." Nézzük ezt a határozott állítást kissé közelebbről: Szögyény-Marich László 8 1 /t éven át volt közös külügyminisztóriumi osztályfőnök (a miniszter első, illetve második helyettese), majd 18 évig berlini nagykövet, mielőtt gróf lett; Mérey Kajetán római (quirináli) nagykövet volt; Burián István 14 éven át volt szófiai, stuttgarti és athéni követ, mielőtt báró lett, és csak pályája végén, a második közös külügyminisztersége idejében lett gróf; Kánya Kálmán, a későbbi magyar külügyminiszter, 5 évig volt, mexikói követe a kettős monarchiának; Kállay Béni, a későbbi közös pénzügyminiszter, nemcsak rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter volt, hanem közös külügyminisztóriumi első osztályfőnök is (tehát a miniszter első helyettese), sőt 6 héten át a külügyminisztérium közvetlen vezetője — az eddig felsoroltak véletlenül mind magyarok is voltak — ; Haymerle, Andrássy utóda a közös külügyminiszteri székben, szintén athéni követ volt, s csak utóbb, mint hágai követ, nyert báróságot. 1867-ben
