Századok – 1972

Folyóiratszemle - Kan; A. Sz.: A svéd történetírás a XX. században 772/III

FOLYÓIRATSZEMLE 773 vonal, amely liberális-polgári demokratikus aspektusból bírálja a marxizmust. A baloldali szociáldemokrata és kommunista vezetők írásai, amelyek marxista szellemiségűek, ekkor még a tudományos elinélyültségnek híján voltak. A polgári irányzatokra az elmélet iránti közömbösség jellemző, de fellelhetők a történelmi materializmus iránti érdeklődés jelei is. Az általánosan jellemző empirizmus mellett a konzervatív szárny H. Rickert neokantiánus ideológiájához közeledett, bár a korszak vezető egyéniségének számító H. Haralds filozófus-történész jobbról bírálta német kollégáját és követőit; a liberális szárny pedig a hazai talajon kibontakozó logikai pozitivizmussal rokonszenvezett. Látszólag ideológiai irányzatoktól függetlenül, a Weibull-fivérek hagyatékán továbbfejlődött a Lund-i kritikai iskola, amely a „Scandia" c. (1928-tól megjelenő) forráskritikai folyóirat révén az egész Baltikumra befolyással volt és elsősorban középkortörtóneti események deheroizálásával erősen megtépázta a konzervatív irányzat pozícióit. Az 1930-as évek elejének eszmei eklekticizmusa végső soron a konzervatívok visszavonulását, a svéd történettudomány radikalizálódását eredményezte. Szerző sze-I rint ezt mutatja az a tény, hogy a társadalmi gondolkodás (a XVIII. századi svéd filozófia, a XIX. század második felének eszmei áramlatai) történetének kutatása is napirendre került, és érdeklődés nyilvánult meg a tömegek helyzetének, a munkásmozgalom fejlődésének feltárása iránt. A második világháború előtti évtized legjelentősebb tudományos eredménye a liberális E. F. Heckscher könyve, amely Svédország gazdasági tör! tónetét Vasa Gusztáv korától tekintette át, tényekkel alátámasztva ós elméleti szempontból is megállva az összehasonlítást mind Kulischer, mind Sombart munkáival. Természe-I tesen polgári munkáról lóvén szó, amely a cambridge-i neoklasszikus gazdasági iskola és a manchesteri gazdaságtörténeti iskola hatását ötvözi, kimutatható a történelmi materializmus vulgarizálására irányuló törekvés és a merkantilizmus idealizálása. A kritikai iskola tudósai ezekben az években kezdték meg a középkori gazdaságtörténet feltárását. Jelentős vállalkozás volt a skandináv területek feudális intézményeinek összehasonlító elemzése, de lépések történtek a svéd feudális birtokviszonyok és a parasztság történetének kutatásában is. A konzervatív vonal érdeklődésének előterében továbbra is a had- ós diplomáciatörténeti kérdések állottak, valamint államférfiak életrajzának megírása. A hidegháborús időszak lelassította a konzervatívok eszmei és tudományos befolyásának visszaszorulását. A történészek idősebb nemzedéke keresztény-nacionalista tradíciókat ápolt, a neoprotestáns, keresztény humanista eszmék befolyását erősítette. A közép- és ifjú generáció szellemiségét a neopozitivizmus határozta meg. Tudományos téren a háború előtti tendenciák folytatódtak. Tovább erősödött ugyan a radikális kritikai irányzat, amelyet ekkor is egy középkor-kutató, E. Lönnroth neve fémjelzett, de a konzervatív és liberális irányzat közeledésének is voltak jelei. Előbbiek gazdaságtörténeti kérdésekhez is közelítettek, utóbbiak pedig elhatárolták magukat a marxizmustól. A gazdaságtörténet kutatásában a polgári szociológia fellendülése jelentősen közrejátszott. A korszak egy másik tendenciája Svédországban, hogy az angol — amerikai szellemitudományos orientációt egy haladóbb, színvonalasabb francia—amerikai befolyás kezdte felváltani. (Az ,,Annales"-iskola ós Mathiez szellemiségének elterjedése utalnak erre.) Az 1950-es évek derekától napjainkig terjedő periódust a konzervatív irányzat háttérbe szorulása, a liberális-polgári, reformista-szocialista és marxista irányzatok előretörése jellemzi. A középkorkutatók mutatják fel továbbra is a legtöbb eredményt, a gazdasági-társadalmi viszonyok elemzésével. A középkori svéd viszonyok feudális jellegének elismerése, az újkori svéd külpolitika kritikai átértékelése, ezzel párhuzamosan az oroszgyűlölet, mint értékelési szempont mellőzése, új- és legújabbkori történeti témák előtérbe kerülése (1951-ben pl. létrehozták a Latin-Amerikai Intézetet), s a fiatal szakembergárda beérésének velejárójakónt kommunista történészek jelentkezése a tudományos életben — ezek az elmúlt másfél évtized fontosabb változásai a svéd történettudomány-