Századok – 1972

Folyóiratszemle - Hughes; Thomas Barka: Technológiai mozzanat a történelemben: hidrogénezés Németországban 1898–1933 770/III

FOLYÓIRATSZEMLE 771 Az adott gazdasági-politikai helyzetben tehát az új technológia kidolgozása, a nagyszabású program elindítása államérdekké vált. A gyár számára ez azért volt fontos mozzanat, mert a kezdeti időszak technológiai problémáinak megoldása mellett biztosítani kellett a vállalkozáshoz a politikai ós gazdasági feltételeket is. 1926-ban Bosch irányításával 100 000 tonnás kapacitással hatalmas gyártelepet építettek Leunában, ahol 13 500 munkást alkalmaztak. A kezdeti nehézségek miatt azonban a gyár nem tudja elérni a tervezett 100 000 tonnás kapacitást, még 1929-ben sem. Amikor 1930 —31-ben elérik ezt a színvonalat, a Németországban gyártott szintetikus benzin ára literenként 40 — 50 pfennig lesz, ugyanakkor, amikor az Egyesült Államokból importált benzin ára literenként mindössze 5 pfennig. A gyártás tehát a látszólagos siker ellenére sem volt • rentábilis. Két megoldás kínálkozott: kivárni a válság végét, vagy megfelelő „klímát" (pl. autarkiás gazdaságot) teremteni a szintetikus benzin gazdaságos hazai előállításához. Ez utóbbi megoldás érdekében Bosch Brüning kancellárhoz fordult, ós a kormány segítségképpen megemelte az import benzin vámtételét: 1932 közepén ez 16 pfennig volt literenként, a legmagasabb érték egész Európában. Azonban ez is kevés volt. Még ha el is érik a literenkénti 20 pfenniges előállítási költséget, akkor is alig lett volna haszon a hazai benzingyártásból. Brüning 1932-ben bekövetkezett bukása után pedig nem lehetett már nagyobb segítséget remélni egy weirnari kormánytól. 1932 novemberében ezért ! megkeresik Hitlert, akinek pártja ekkor már a legbefolyásosabb volt a Reichstagban. A benzin hazai előállítása jól illett Hitler programjába: hozzájárult az autarkiás I gazdaság kialakításához, megkönnyítette a Volkswagen- és az A utobahn-program kiépítését. Mindez része lehetett egy újrafelfegyverkezósi tervnek, jóllehet a tanulmány szerzője hangsúlyozza, hogy az I. G. Farben-művek vezetői nem a háborús készülődós előmozdításához nyújtottak segítséget, hanem csak mintegy „engedelmeskedtek" a gyártási technológia „parancsainak". Hughes még az 1933-ban Hitlernek nyújtott 400 000 márkás T. G. Farben-támogatást is csak mint a benzin-programhoz adott náci segítség ellenértékét tekinti. Szembeszáll azokkal a történészekkel is, akik szerint az I. G. Farben már jóval Hitler előtt egy Bordeaux-tól Ogyesszáig terjedő gazdasági blokkról álmodott, és hangsúlyozza, hogy még a nürnbergi perben sem bizonyították be az I. G. Farben bűnösségét agresszív háborúk tervezésében ós előkészítésében, csupán annyit állapítottak meg, hogy a gyár hozzájárult az lijrafelfegyverkezéshez. 1933 decemberében az I. G. Farben-művek szerződést kötött a hatalomra került nácikkal. A kormány garantálta a költség-szinten történő forgalmazást ós a piacot, az I. G. Farben pedig az évi 350 000 tonnás össztermelést 1935 végére. E megbeszéléseken már a Légügyi- és a Hadügyminisztérium képviselői is részt vettek. 3 évvel később a benzin-program már a fegyverkezési terv nélkülözhetetlen, szerves része lett — Leuna pedig a fegyverkezés és az autarkia számára kedvező feltételei között virágzott. Az 1936-tól bevezetett 4 éves terv új lehetőségeket biztosított az I. G. Farben számára. Hitler azt kívánta, hogy az import-anyagokat általában is minél hamarabb hazai gyártmányú mű(pót-) anyagokkal szorítsák ki. Ez a program az I. G. Farben-műveket még szorosabban a nácikhoz csatolta. A szerző érvelése szerint az 1. G. Farben — a technológia érdekében, attól hajtva — változó taktikával, de alapjában véve változatlan stratégiával igyekezett a Leuna-Művek fennmaradását mindvégig biztosítani, még az újrafelfegyverkezósi programon dolgozó náci párttal való szövetkezés árán is. Következtetéseiben Hughes a technológiai tényezőt elegendő magyarázatnak tartja az I. G. Farben és a náci párt közötti együttműködés megszületéséhez: szerinte a technológia „kényszerítette" a gyárat, hogy politikai eszközökkel biztosítsa a jövőjét. Ez a tanulmány jó példája annak, hogy egy egyoldalú, technicista történetfelfogás mint válhat immorális politikai propaganda eszközévé. Az T. G.