Századok – 1972

Folyóiratszemle - Rindzjunszkij; P. G.: A paraszti osztályföldek rendszere Oroszországban a jobbágyfelszabadítás utáni időszakban 764/III

764 FOLYÓIRATSZEMLE 764 sának, a nép közé járás kudarcának az éve !) Érvelésében a kapitalisztikus viszonyok konszolidálódásától fél, amely megosztja a rendszerrel szembenálló tömegeket és erőket, s a forradalmi kisebbség fellépésére alkalmas szituáció elvész. A továbbiakban kifejtett blanquista koncepciót az orosz emigráns forradalmárok többsége elvetette. Csupán egy, magát szláv-forradalmárnak nevező csoport, az ún. Tusszkij csoport rokonszenvezett Tkacsov nézeteivel. 1875-től aztán ezt a szervezetet befolyása alá vonva indította meg „Vészharang" címen folyóiratát, amelyet az orosz jakobinusok kiadványának nevezett. Szedő v határozottan bírálja a folyóiratban kifejtett elveket, mert a gazdasági fejlettség, az osztályerőviszonyok, az osztályharc aspektusait nem érvényesítik, de pozitívan értékeli a forradalmi helyzet politikai fel tóteleinek elemzésére irányuló törekvést. Egyetért például azzal, hogy a „forradalmi kisebbség" felvilágosítja, öntudatra ébreszti a népet, vezeti harcát, megjelöli a taktikát, s_ hogy a forradalmi ideológia a szervezettség révén válik „anyagi erővé". Az osztályszempontok figyelmen kívül hagyása azonban szerinte tudománytalan doktrinerséggé fokozta le Tkacsov elméletét. Befejezésül a hatalom kérdésében elfoglalt álláspontját körvonalazza, és szembeállítva a bakunyini felfogással, a hatalom osztálymeghatározottságára utaló gondolatokat emeli ki. (Voproszi Isztorü 1971. 10. szám. 39—54. I.) M. P. G. Eindzjunszkij : A paraszti osztásföldek gazdálkodási rendszere Oroszországban a jobbágyfelszabadítás utáni időszakban Lenin munkássága ugyan az alapvető és legfontosabb kérdéseket tisztázta az 1861 utáni orosz agrárviszonyokat illetően, mégis van lehetőség a probléma újszempontú közelítésére. Rindzjunszkij már cikke elején rámutat, hogy a paraszti gazdálkodást nem elég önmagában vizsgálni, hanem a nagybirtokkal fennálló gazdasági kapcsolat és a paraszt nem földműves-gazdálkodó tevékenységének bekapcsolása is szükséges. Oroszország jobbágyreform utáni elmaradott parasztgazdaságainak többsége önmagában tekintve a patriarchális-naturális gazdálkodás túlsúlyát jelentette, a paraszt egész gazdasági tevékenységének vizsgálata már egészen más eredményekhez vezet. Szerző a paraszt munkaidejének megoszlását, ill. jövedelmének struktúráját elemezve tesz megállapításokat gazdálkodása jellegére vonatkozóan. A központi iparvidék (nem-feketeföldes övezet) átlagos körzete, a kalugai kormányzóság — forráskritikával kezelendő — 1887 — 1900 közötti zemsztvo-statisztikai adatainak az elemzése adja a cikk gerincét. A paraszt munkaideje különböző jellegű gazdasági tevékenységek közötti megoszlásának részletezésekor abból indul ki a szerző, hogy elvileg évente 265 munkanappal lehetett számolni, de a klimatikus viszonyok és egyéb okok következtében ennél kevesebb volt a ténylegesen gazdasági tevékenységgel töltött napok száma. A 18 — 60 év közötti férfi munkaerő — nem földművelő vidékről van szó, komoly szívóhatást jelentő nagyvárossal a középpontban — a felmérések és számítások szerint átlagosan 48 napot dolgozott saját gazdaságában, munkanapjainak 73%-án pedig nem mezőgazdasági bérmunkát végzett. (A 16 — 54 óv közötti nők munkaidejének 95%-a telt a saját gazdaságban !) 1896-os adatok alapján keres a szerző összefüggést a munkaidő-struktúra és a parasztság gazdasági rétegzettsége között. A szóban forgó kormányzóságban a nem saját gazdaságban töltött munkaidő aránya (a férfi munkaerőt tekintve) a vetésterület növekedésével csökken. A gazdaságok 73%-a 0 — 6 gyesz-