Századok – 1972

Folyóiratszemle - Coleman; D.C.: Egy újítás és elterjedése: a „new draperie” 758/III

758 FOLYÓIRATSZEMLE 758 közjegyzői levéltárak anyagából kerültek ki, és az itteni genovaiak kiterjedt kereskedelmi ügyleteiről tesznek tanúbizonyságot. így pl. Simone Solari 1383-as végrendeletéből egy igen sokoldalú tevékenységet folytató üzletember képe bontakozik ki előttünk, aki tőkéjét áruvásárlások mellett különböző hitelügyletekbe is befektette. Lieostomi a genovaiak számára úgy szerepelt, mint fontos lépcső a távolabbi területek felé, ahonnan a kereskedők ügyleteiket irányíthatták, ahol pénzügyleteik jelentős részét lebonyolították. E kereskedelmi ügyletekben a genovaiak mellett megtaláljuk Közel-Kelet és Délkelet-Európa kereskedőit is. így a caffai görögöket, örményeket, de magukat a havasalföldieket is, akiknek jelenlétéről mind itt, mind pedig Genovában számot adnak a források. A példák közül talán azokat emelném ki, amelyek számunkra is érdekesek, amennyiben részben magyar vonatkozásúak. így egy magyarországi Margarétáról, aki ugyan eredetére nézve havasalföldi, azt tudjuk meg a forrásból, hogy hitelek folyósításával vett részt egy kereskedelmi vállalkozásban. Egy 1484 novemberében kelt iratban viszont egy Maddalena ungara szerepel, aki belgrádi származású. (Rivista Storica Jtaliana. 1971 1. szám. 130 — 143. I.) T. D. C. Coleman: Egy újítás és elterjedése: a „new draperie" A gazdaságtörténetben mindmáig megoldatlan probléma az új árucikkek piaci bevezetésének modellezése. Különösen nehéz ez az ipari forradalom előtti társadalmak esetében, ahol még nem számolhatunk az állandó technikai újítás szellemének inspiráló erejével. így például a „new draperie" jelentőségét a történettudományban már korán felismerték, de egy egységes szemlélet keretében még sem dolgozták még fel történetét. A késő középkori angol textil exportcikkek figyelemreméltó minőségi mutatókkal rendelkeztek. Igen tartósak voltak, és ellenálltak az időjárás viszontagságainak. Ritkán kellett cserélni őket, tehát az igények gyors növekedése nem volt várható. A piacot a jó minőség állandósításával igyekeztek megtartani. A paraszti iparban azonban léteztek olcsóbb és rosszabb minőségű szövetek is. Nagyon elterjedt volt a fésűsfonalból készített worsted, de az exportban ez szinte teljesen háttérbe szorult a kártolt fonalból készült woolen mögött. Ugyanebben az időszakban Olaszországban elterjedt gyakorlat szerint fésűsfonalat használtak láncfonalként. Az olasz stame szó egyaránt jelenti a fésűsfonalat és a láncfonalat is. Korábban ebből sokan azt a következtetést vonták le, hogy a középkorban láncfonalnak csak fósűsfonalat használtak. Ez azonban egyáltalán nem állja meg a helyét az angol és a flandriai textilipar vonatkozásában. Az így készült itáliai textíliák, a kevert woolen-worsted anyagok könynyűek voltak. Milánóban stametta-nak, a Medici vállalkozás termékét pedig raseia-nak nevezték. A „new draperie" Dél-Európai eredetére utal, hogy az első sikeres új angol textilfajtákat stammetnak és rashnak nevezték. Ez feltétlenül arra utal, hogy a „new draperie" eredetét nemcsak Németalföldön kell keresni, azaz nem az északi textilipar belső evolúciós jelenségéről van szó. Még egy forrást kell említenünk. Figyelembe kell vennünk a „kettős gazdaság" problémáját. A nemzetközi kereskedelemben nem hallunk az olcsó árukról, mert a paraszti ipar termékei csak marginálisan álltak kapcsolatban a történészek által vizsgált piacokkal. A paraszti ipar mindig a szűk lehetőségek figyelembevételével elégítette ki a helyi igényeket. A kifejlődő nagyipar ezeket a paraszti kapacitásokat vonta be termelésébe a kiadási rendszerrel. így a korábbi paraszti technikák az új helyzetben potenciális újítá-