Századok – 1972

Történeti irodalom - Sikota Győző: Herendi porcelán (Ism. Bellér Béla) 740/III

750 TÖRTÉNETI IRODALOM Komoróczy György szerkesztésében, a Hajdúdorogi Községi Tanács V. B. kiadásában jelent meg „Hajdúdorog története." (Debrecen 1970. 343 1. Hajdú-Bihar megyei Múzeumok Közleményei, 13. Szerk. Dankó Imre.) A kötet nem összefogott, egységes történetét adja a hajdúvárosnak, hanem 12 tagú szerzői kollektíva külön-külön tanulmányban mutatja be a fejlődés koronként változó problémáit ós a kérdésekre a történeti kutatás mai állása szerint adható választ. M. Nepper Ilona a húnokig, Mesterházy Károly „a honfoglalás utáni első századokig" tekinti át a település történetét, majd Módy György vizsgálja az Árpád-kortól a XVI. század végéig fennmaradt adatokat. Az izgalmas problémák a hajdúk betelepítésével kezdődnek a XVII. század elején. Dávid Zoltán számbavéve a reánkmaradt magyar és török összeírásokat, mindenekelőtt megállapítja, hogy a hajdútelepítéssel kapcsolatban történeti irodalmunkba berögződött több-tízezres számok teljesen irreálisak. Bocskai hajdúi, úgy látszik, egyáltalában nem szállták meg Dorogot, 1616-ig, amikor Thurzó György nádor Deli Száva hajdúinak adományozta a községet; 1616-ig a községet nem is emlegetik a kiváltságos hajdúhelyek közt. Ugyanakkor a korábbi lakosság továbbélése is kimutatható. A betelepülők száma mellett a másik kérdés nemzetiségük. Mindeddig úgy tartották számon, hogy Dorog lakói már a XVI. században délszlávok voltak, s délszláv hajdúk telepedtek ide 1605-ben, majd 1616-ban. Mindezt azonban az összeírások névanyaga egyáltalában nem támasztja alá, s bár a lakosság görög keleti vallású, legkorábbi adatainktól kezdve mindig magyarnyelvű. A XVIII. századtól kezdve a demográfiai adatok nagyarányú népesség-fejlődésről, valóságos demográfiai forradalomról tanúskodnak. Sok új adatot hoz Velicky János я feudalizmus-kori, Oláh József a kapitalizmus-kori mezőgazdaságra, míg Béres András tanulmányában az állattartás hagyományos formáinak XVIIT. századi átalakulására és ezzel kapcsolatosan a tanyásgazdálkodás kialakulására találunk számos rószletadatot. Közleményeik értéke elsősorban a nagy anyagfeltárásban van, ahogy Szűcs Ernő tanulmányát is adatai teszik érdekessé a kapitalizmus-kori kereskedelmi, hitelhálózat és közlekedés alakulásáról. Komoróczy György a községi közigazgatás átalakulását és a közigazgatás társadalmi funkciójának változásait világítja meg, szintén inkább adatszerű közleményében. Ahogy a szerkesztő írja, az egykori élet különböző területein lelkiismeretes kutatással egybehordott adatoknak egységes képbe illesztése, a fejlődés általános és sajátos vonalainak meghúzása majd akkor történhet meg, ha a többi hajdúváros adatai is rendelkezésre állnak. Az 1945 utáni nagy átalakulásról Kocsis Miklós ad vázlatos, de lehetőleg mindenre figyelő áttekintést, míg Nagy Gyuláné függelékszerűen az 1884-es birtokosok névsorát közli a kataszteri térkép alapján. Végül is teljes mértékben elfogadhatjuk a szerkesztőnek a kötetről adott értékelésót: „a kötet még sok kívánni valót hagy maga után, de anyagának gazdagságával valószínűleg hozzájárult ahhoz, hogy a hajdúkérdésnek egyik láncszeme megismerhető legyen." BENDA KÁLMÁN * Borsod-Abaúj-Zemplén Megye Tanácsa Vógrehajfőbizottságának a költségén, a Magyar Történelmi Társulat Borsod-Zempléni csoportja kiadásában, Deák Gábor szerkesztésében jelent meg a megyei „Történelmi Évkönyv" (Miskolc, I. köt. 1965. 260 1.; II. köt. 1968. 400 1.). A két tanulmánykötet jól tükrözi azt a szervezett és szakszerű munkát, melyet a Magyar Történelmi Társulat helyi csoportjának keretébe tömörült kutatók a megye múltjának felderítésében végeztek. Az Alföld és a hegyvidék peremén elhelyezkedő megye történetének gazdasági, társadalmi és kulturális fejlődése számos, csak erre a történeti tájra jellemző egyedi vonást mutat fel. A két tanulmánykötet