Századok – 1972

Történeti irodalom - Sikota Győző: Herendi porcelán (Ism. Bellér Béla) 740/III

742 TÖRTÉNETI IRODALOM A gyár fejlődésének lendülete az önkényuralom éveiben sem tört meg, és a kiegyezési korszak első éveiben is töretlenül tartott. A felvirágzás alapja egyrészt régi történeti stílusok felelevenítése, másrészt a keleti, elsősorban a kínai porcelánművészet megtévesztő hűségű utánzása volt. Ez azonban nem zárta ki színpompás hazai virág- és madár-minták alkalmazását sem. A régebbi történeti és idegen stílusokon is átütő félreismerhetetlen eredetiség biztosította a gyár sikeres szereplését a különböző világkiállításokon ós egyben gazdasági prosperitását is. Az 1873-as gazdasági válság azonban megtörte ezt a fejlődést. Fischer fiai a művészeti színvonal leszállításával, kevésbé költséges és jövedelmezőbb dísztárgyak gyártásával akarták a válságot átvészelni. 1876-ban átvették apjuktól az üzemet. Kísérletük azonban nem járt sikerrel. A korábban hírneves gyár művészeti és gazdasági téren egyaránt hanyatlott. Részvénytársaságok alapítása sem segített, A nagy versenytárs, a bécsi porcelángyár ugyan még 1864-ben kidőlt a küzdelemből, védett mintáit a herendi gyár örökölte; de ott maradtak a küzdőtéren a jobb anyagellátással rendelkező cseh porcelángyárak. 1896-ban, a millennium évében újra visszakerül a gyár a porcelán-dinasztia kezébe: Fischer Mór unokája, Farkasházy Jenő veszi meg. Az ő vezetésével visszatérnek a — szigorú stílusérzókkel megrostált — régi modellek gyártásához, de ugyanakkor — a legszebb herendi darabok felhasználásával — új modelleket is kialakítanak. A század végén a porcelánművészetet is bűvöletébe ejti a szecessziós stílus a színek kápi'ázatával és a formák játékosságával; Herend azonban mértéktartóan alkalmazza. A századforduló kiállításain a herendi porcelánművészet újra régi fényében pompázik. Ezután azonban — elsősorban nem is a művészi irány meddősége, hanem a tengerentúli piac összezsugorodása következtében — bekövetkezik a feltartóztathatatlan hanyatlás, amelyet teljessé tesz a háború. A háború okozta súlyos gazdasági helyzetből Farkasházy Jenő 1923-ban részvénytársaság alapításával találta meg a kivezető utat. A részvények majoritását s mint művészeti vezérigazgató a gyár vezetését is magának tartotta fenn egészen 1926-ban bekövetkezett haláláig. Halála után a részvénytársaság kibővült a közélet, az iparművészet és az ipar nevezetes személyiségeivel. A gyár működésének a harmincas évek közepéig terjedő új szakaszában sikerrel küzdött meg a gazdasági nehézségekkel, nagy energiával szervezte a külső, belső piacot; emellett művészetileg is tudott újat nyújtani, különösen a kisplasztika terén. A harmincas évek derekán a prosperitás új korszaka köszöntött a gyárra, s tartott egészen a háború végéig, 1944-ig. A gyárnak sikerült újból behatolnia az amerikai piacra. Ezt az időszakot is a hagyományos gyártmányok tiszta szerkezeti elemeinek, stílusának új elemekkel való találékony összeolvasztása jellemzi művészeti szempontból. A felszabadulás a gyár történetében is új korszakot nyitott. 1948-ban állami tulajdonba került. Az 1950-es években nagyarányú beruházásokkal modernizálták. A gyár azóta nemcsak régi piacait szerezte vissza, hanem újakat is hódított. Jelenlegi művészeti célkitűzése: Európa és a Távol-Kelet fénykorának formáit és díszítéseit magyaros formavilágba ültetve megőrizni és a klasszikus hagyományokból újat alkotni a hagyományos dísztárgyak, de méginkább a kisplasztika területén. E rövid tartalmi vázlat ha nem fejezi is ki, bizonyára kellőképp érzékelteti egyrészt a szerző által feldolgozott anyag gazdagságát, sokrétűségét, másrészt a feldolgozás kiegyensúlyozott konstrukcióját. A mű a herendi porcelángyár történetét a magyar gazdaság-, társadalom-, ipar-, technika- és művészettörténet szerves, de mégis önálló, ritka értéket képviselő részeként mutatja be. Nem csupán a gyár külső történetéről, alapítóiról, vezetőiről, gazdasági, technikai, mx'ivészeti irányításáról kapunk képet, hanem belső történetéről is, a gyár és a település viszonyáról, a gyári munkásság létszámáról, összetételéről, munka-, kereseti, megélhetési viszonyairól, a szakmunkásképzés helyzetéről, a különböző művészeti elképzelések, irányzatok harcáról is, a remekbe sikerült művészportrókról nem is beszélve. Csupán a nemzetiségi összetétel (németnek látszik)