Századok – 1972

Történeti irodalom - Két új munka Garibaldi magyar és nemzetközi hírének ismeretéhez (Ism. Koltay-Kastner Jenő) 723/III

725 TÖRTÉNETI IRODALOM Lukács Lajos eredeti kutatása voltaképp a II., „Volturnotól Aspromonteig" című fejezetnél kezdődik, s a könyve derekát képező további mintegy 200 oldalon hoz egészen új eredményeket. Itt módszeres munkával átvizsgálta Országos Levéltárunkban a Kossuth-, Klapka-, Türr-iratokon kívül eddig — talán a Tanárkyékat kivéve — kevesebb figyelemben részesült olyan hagyatékokat, mint Éber Nándor, Ihász Dániel, Teleki Sándor, Vetter Antal, Gál Sándor, Dunyov, Frigyesy Gusztáv levelezéseit, továbbá a Hadtörténeti Levéltár vonatkozó anyagát, az Országos Széchényi Könyvtár ós a Tudományos Akadémia Pulszky-, Horváth Mihály kéziratait. De ezt a hazai anyaggyűjtést kiegészítette a bécsi Haus-, Hof- und Staatsarchiv, a római állami és külügyminisztóriumi, valamint a torinói és nápolyi levéltárak és risorgünento-múzeumok meg könyvtárak, a Román Tudományos Akadémia Teleki Sándor-iratainak áttanulmányozásával, s szövegének igen lelkiismeretes jegyzetelésén keresztül módot nyújt az olvasónak arra, hogy könnyed, élvezetes előadásmódjában nyomon kövesse a mögötte rejlő tekintélyes tudományos apparátust. A magyar emigráció 1860 után több pártra bomlik. Kossuth és környezete kitart egy szerződésileg elkötelezett külföldi hatalom (Cavour, III. Napoleon) támogatásának alapfeltétele mellett (amit 1866-ban a porosszal cserél fel). Klapka és Türr hajlamos bármely szomszédos nép (román, szerb, lengyel) forradalmi megmozdulásával együttműködni, ha az olasz kormány szemet húny felette, vagy az olasz király Garibaldi velük kapcsolatos velencei vállalkozását titkon támogatja. De igazán forradalmi érzelműek csak annak a magyar légiónak soraiban akadnak, melynek önkénteseit Türr neve vonzotta Garibaldi I táborába. Ezek a vezetők előtt immár folyton elégedetlenkedő, felforgató elemnek számítanak, kik ellen hol Vetter, hol Klapka, hol Türr lép fel szigorral. Ha eddig történetírásunk fel is fedezte egyiküknek-másikuknak, Dunyovnak ós Frigyesinek forradalmi gondolkodását és szerepét, fontosságuk elsikkadt a Kossuth-emigráció olaszországi szerepének összképében. Lukács viszont a légiónak ezekre az elemeire, az „emigráció balszárnyá"-ra összpontosítja minden figyelmét, s az olasz risorgimento-kutatás régi hagyományait követve, nem feledkezik meg a szürke közemberről, ha a cselekvés, kalandos tervezés, vagy a gyűlölt hatalommal szemben való ellenállás nyomaira bukkan részükről. Az olasz kormány részéről a nápolyi brigantaggio elleni harc sikereinek dicséretét azzal a meggyőző kritikával szállítja le önző érdekből származó igazi értékére, hogy nem egyszer ezen a címen jogos népi elégedetlenségek letörésére használták fel a hazájuk felszabadításának előkészítésére vágyó légió katonáit. Ez okozta a csapat egy részének dezertálását ós Garibaldi táborába szökését 1862-ben, Aspromonte előtt, és nehezen fékezett lázadását 1867-i mentanai vállalkozásának idején. Dunyov Sándor a volturnoi csatában fél lába elvesztésével való megrokkanása után mutatott ragaszkodásával, Frigyesy Gusztáv 1864-i vállalkozásával, mellyel a Dunai Fejedelemségekből igyekezett lehetőséget teremteni a lengyel forradalom megsegítésére,' és Milazzotól Aspromonten keresztül Mentanáig való helytállásával bizonyította be, hogy a „garibaldisták" legjobbjai közé tartozott. S ha betegsége, majd halála meg nem akadályozza, hogy Garibaldi utolsó, Róma felszabadítására irányuló vállalkozásának történetét, mely az előkészítő I. kötettel („Italia nel 1867", Firenze, 1867) csonkán maradt, megírja, a hozzá hasonló életútú és ugyancsak szemtanú Giuseppe Guerzoninak, a későbbi palermói egyetemi tanárnak, róla való részletes tudósítása hitelességben párját találta volna benne (ld. Garibaldi, I —II., Firenze, 1882). Az emigráció e balszárnyának politikai vélekedései, törekvései, háborgásai és hányattatásai — amelyek nem képezhették Attilio Vigevanonak a légió katonai történetét tárgyaló alapvető olasz műve (Roma, 1924) tárgyát, alkotják Lukács Lajos vizsgálatának legrészletesebben kidolgozott részét. Főleg az említett magyar levéltárakból ós kéziratgyűjtemónyekből előkerült magánlevelek sok fontos adatot fedtek fel egy olyan