Századok – 1972
Történeti irodalom - A kapitalizmus kialakulásának történetéből– Teoreticseszkie i isztoriograficseszkie problemü genezisza kapitalizma – Problemü genezisza kapitalizma (Ism. Niederhauser Emil) 712/III
717 TÖRTÉNETI IRODALOM Sztam a központosított járadék (állami adó) elosztásának a jelentőségére utalt. Véleménye szerint az abszolutizmust a feudalizmus bomlása hozta létre, a polgári támogatás ad az államhatalomnak bizonyos önállóságot. Je. V. Gutnova a központosított járadék elosztását tekintette az abszolutizmus lényegének. N. F. Kolesznyickij az abszolutizmus keletkezésében alapvető mozzanatnak tartotta a kisebb tartományurak megfosztását a szuverenitástól. Az államhatalom formájának a változása a feudális osztályon belüli erőviszonyoktól függ. Ha a jobbágyok többlettermeléséből az államhatalom tud többet elvenni, kialakul az abszolutizmus. Ehhez szükség van a pénzjáradék uralkodóvá válására, ehhez pedig a gazdasági élet fellendülése kell. Az abszolutizmus győzelmét nemzeti méretekben a nemzeti (gazdasági, politikai, territoriális stb.) kapcsolatok előzetes fejlődése és az egységes közhatalom megerősödése teszi lehetővé. Enélkül csak territoriális abszolutizmusok alakulnak ki, ahogy az Németországban történt. Fontos előfeltétel volt az is, hogy az uralkodó gazdag legyen. N. I. Pavlenko a paraszti osztályharcot tekintette alapvető tényezőnek, de nem tartotta elhanyagolhatónak a feudális uralkodó osztályon belül megmutatkozó ellentéteket sem. Bár Je. V. Guinova ellenezte ideológiai kérdések felvetését azzal az indokolással, hogy ez külön ülésszakot igényelne, néhányan mégis kitértek ezekre is. V. L. Kerov a burzsoá ideológia előzményeit a középkori eretnekmozgalmak elképzeléseiben találta meg. I. N. Oszinovszkij a humanizmus kérdését vetette fel, vitatkozott azokkal a polgári felfogásokkal, amelyek a humanista gondolkodás valamennyi összetevőjét már a középkorban kimutatják. Morus Tamás példáján bizonyította, hogy ha számos elem meg is volt a korábbi gondolkodásban, az egész humanista ideológia mégis új jelenség. V. F. Sztratanorics a puritánus ideológia jelentőségét taglalta az amerikai fejlődésben. Gsisztozvonov zárszavában néhány vitatott kérdésre tért ki, a XIV — XV. századi árutermelést csak a tőkés fejlődés előzményének tekintette, a munka formális vagy reális alárendelésének kettősségében a forradalmi vagy konzervatív út kettősségét mutatta ki. A tőkés viszonyok érettebb formáinak a megléte esetében a fejlődés már irreverzibilis, míg ha ezek éretlenebb formában jelentkeznek csak, megvan a lehetősége a feudalizmus újabb megerősödésének. Az abszolutizmus vonatkozásában ismét leszögezte, hogy azt nem lehet összekapcsolni a parasztmozgalmak kérdésével. A mezőgazdaság tőkés fejlődésének útját pedig egészen más jellegűnek tartja, mint az amerikai utat. A kötet a felszólalások legnagyobb részét közölte, de egyes utalásokból úgy tűnik, hogy néhány felszólalás kimaradt. Különösen nyilvánvaló ez B. F. Porsnyev esetében, akinek hozzászólásával többen is hosszasan vitatkoztak, de maga a hozzászólás hiányzik a kötetből, így nem áll módunkban a vitát ismertetni. Ha ez a kötet, mint címe is jelezte, elsősorban elméleti aspektusból közelítette meg a problémát (bár néhány hozzászólás csak konkrét adalékokat hozott, nem elméleti állásfoglalást), a másik kötetnek eleve az volt a feladata, hogy konkrét részletkutatások eredményeit tegye közzé, mint a készülő szintézis épületköveit. A tanulmányok egyik csoportja általános érdekű, vagy Nyugat-Európával foglalkozó kérdéseket vet fel. H. A. Piirimäe a balti-tengeri kereskedelemnek a nyugat-európai kapitalizmus kialakulásában játszott szerepét vizsgálja, a XVI. század végén és a XVII. század során, igen sok, elsősorban svéd történeti statisztikákból és balti levéltárakból vett adatokkal. Kimutatja, hogy a Baltikumból vasat, rezet, hajófát, lent, kendert és gabonát szállítottak Angliába és Hollandiába, amire a lakosság élelmezéséhez, a manufaktúrákhoz és a hajók építéséhez volt szükség. Ez a kereskedelmi forgalom a nyugati kereskedelmi tőkét táplálta. Nyugatról textíliát és dohányt szállítottak, ill. ezüstöt, mert a Nyugatra irányuló kivitel nagyobb volumenű volt. Ez mutatja azt, hogy erre a kereskedelmi forgalomra a nyugati országoknak volt elsősorban szükségük. V. Je. Majer az uzsoratőke szerepót mutatja be a német falun a XIV — XVI. században, kiadott okleveles anyag 11 Századok 1972/3