Századok – 1972

Tanulmányok - Berend T. Iván: A tervezés hatása a gazdasági növekedésre 56/I

60 ПК К END Т. IVÁN Az ötvenes évek elején a mezőgazdasági beruházásokat az összes beruházás 13%-ára korlátozták. A „nem termelő", infrastrukturális beruházások aránya — ami a fejlett tőkésországokban az összes beruházás 60%-ára rúgott — ugyanakkor az összes beruházásoknak mindössze egyharmada körül mozgott. Mindennek eredményeként végül is az évtized első felében a tényleges beruházások 48%-át fektették az iparba. Összehasonlításként érdemes megemlíteni, hogy 1900 és 1914 között, a gyors ütemű (évi 5%-ot meghaladó) iparfejlődés idején az összes beruházás 10%-a jutott az iparnak, a két világháború között pedig 15-20%-a. A gazdasági stratégia jellegzetes vonásaként tűnik tehát szemünkbe, hogy a felhalmozott és beruházott javak aránytalanul nagy hányadát összpontosította az iparfejlesztésre. Az ipar ugrásszerű fejlődésére irányuló törekvés nagyon határozott fejlesztési struktúra jegyében bontakozott ki. Az ipar fejlesztésére fordított erők majdnem egészét a nehéziparba koncentrálták, s azon belül is a kitermelő, alapanyaggyártó iparokba. 1950 és 1953 között e tendenciák legkiélezettebb és legjellegzetesebb megvalósítása idején — az ipari beruházások közel 90%-a a nehézipari ágakra esett, s egyedül az alapanyaggyártás fejlesztésére fordított összegek az összes ipari beruházás 2/3-át emésztették fel. A későbbi években a fejlesztési politika szélsőségeinek lefaragására törekedye a mezőgazdasági beruházások jelentékenyen, a 60-as években 18 — 20%ra emelkedtek, az infrastrukturális beruházások pedig mintegy 40%-ra. Ennek ellenére a legfőbb erőforrások ipari koncentrálása lényegileg fennmaradt, s azon belül a nehézipar (az összes beruházás 34%-ával) elsődleges fejlesztése is. A korszerűbb fejlesztési koncepcióknak megfelelően azonban a nehéziparon belül a kitermelő ágazatok elsődlegessége helyett egyre inkább a munkaigényes, magas technikai szintű ágazatok, a műszer- és elektrotechnikai ipar, valamint a vegyészet került előtérbe. Mód nyílott tehát a gazdaság néhány kulcsfontosságú ágának különlegesen koncentrált fejlesztésére, a gazdaság hagyományosan kialakult arányainak megbontására. Márpedig az alacsonyabb fejlettségi szintről magasabb fejlettségi szintre vezető út aligha lehet igazán eredményes, és semmiképpen sem lehet gyors, ha a tradicionálisan kialakult elmaradott struktúra arányos fejlesztésére irányul. A gyors és hatékony előrehaladás a régi struktúra megbontásán, magasabb fejlettségű struktúra kialakításán keresztül vezet. E cél elérésére a tervezés Magyarországon is alkalmazott rendszere igen alkalmas volt. A tervutasításokra épülő tervezési rendszer legfontosabb és nyilván legmaradandóbb értéke kétségkívül a benne testet öltő makróökonómiai szemléletben rejlik. Az erőforrások és a fejlesztés koncentrálása korábban ismeretlen és egyébként megoldhatatlan célok megvalósítását tette lehetővé. És ehhez kapcsolódik végezetül az adott tervezési rendszer további növekedést elősegítő hatása. Az érték relációk, a piac kikapcsolása és a termelés tervteljesítéséhez kapcsolt anyagi ösztönzése ugyanis az extenzív fejlesztés rendkívüli előrelendítőjévé vált: a vállalatok legfőbb érdekévé emelt „tervteljesítés" és „túlteljesítés" — ami lényegében semmiféle kapcsolatban nem állt a termelés műszaki, minőségi stb. követelményeivel - az extenzív források maximális kiaknázására ösztönözte a vállalatokat. Egyre több munkaerőt vettek fel (erre hosszabb ideig bőséges lehetőséget kínált a nagy munkaerőfelesleg és a mezőgazdaság előrehaladó gépesítése nyomán felszabadult falusi munkaerő bevonása az iparba), s az ipari foglalkoztatottak létszáma évi átlag-