Századok – 1972

Történeti irodalom - Fejér Megye Történeti Évkönyv. II. – A Tanácsköztársaság Fejér megyében (Ism. Lengyel Alfréd) 704/III

705 TÖRTÉNETI IRODALOM tikai és bűnügyekben folytatott nyomozásokat, és ébren őrködött afelett, hogy a Forradalmi Kormányzótanács, valamint a helyi direktóriumok rendeleteinek végrehajtása körül ne legyenek lazaságok. A tanulmány szerzője vázolja azt a funkcióbeli változást is, amely a helyi Vörös Őrség munkájában szükségszerűen bekövetkezett a burzsoá intervenció erősödése és az ellenforradalmi megmozdulások felszámolása következtében. Fejér megye Tanácsköztársaság alatti szociális helyzetéről Móra Magdolna, túlnyomórészt levéltári kutatásokra támaszkodó tanulmánya alapján alkothatunk reális képet. Megállapításai nyomán nem lehet kétséges, hogy a megyei direktórium, valamint a járási és községi tanácsok intézőbizottságai mindent megtettek annak érdekében, hogy a dolgozók számára jobb, emberibb életkörülményeket biztosítsanak. Jóllehet a megmaradt dokumentumok több esetben csak tervekről, végrehajtandó feladatokról tesznek tanúbizonyságot, vitathatatlan, hogy a proletárhatalom fennmaradása esetén ezek fokozatos megvalósítására is sok került volna. Az 1918/19-es időszak agrárkérdéseinek helyi vizsgálata során Jetiei Károly jól érzékelteti a szegényparasztság földosztás utáni vágyát ós azt a kiábrándulást is, amely a Buza Barna-féle földtörvény végrehajtása nyomán észlelhető volt a megyében. A levertség mellett azonban — a tavasz közeledésével — az elszántság sem hiányzott az agrárproletariátus egy tekintélyes részének magatartásából, s ennek következményeként már a munkáshatalom átvétele előtti hónapokban alakultak termelőszövetkezetek Fejér megye különböző vidékein. A Berinkey-kormány említett földtörvénye a Tanácsköztársaság kikiáltása után természetesen érvényét vesztette, de a termelőszövetkezeti mozgalom a már kialakult keretek között tovább szélesedett, főleg a központi irányítás megszervezését követően. A nagyüzemi gazdálkodás e szerveinek érdemeit a szerző a megye termelésében és a Vörös Hadsereg élelmezésében betöltött szerepüknek megfelelően helyesen értékeli. A Tanácsköztársaság művelődéspolitikájának Fejér megyében, elsősorban Székesfehérvárott kibontakozó sokoldalúságát Csongor Rózsa tanulmányából ismerjük meg. A szerző nemcsak a direktóriumi szervek iskolapolitikáját, hanem a művelődési bizottságok hasznos munkáját, az új módszertani kérdések kidolgozása körül kifejtett tevékenységét ós az iskolánkívüli népművelés megindítása érdekében tett erőfeszítéseit is elemzi. írásának befejező részében az „Eszme" c. szociális, kulturális folyóiratról is említést tesz, melyben fiatal székesfehérvári kommunisták tollából jelentek meg versek, novellák, tanulmányok. Ugyancsak megemlékezik a Fehérvári Könyv c. riportmunkáról, amelynek szerzője Krúdy Gyula volt. A Közoktatásügyi Népbiztosság megbízása alapján ugyanis ő írt (névtelenül) tudósításokat e kötetben a Fejér megyei termelőszövetkezetek életéről és a nagybirtok-rendszer felszámolásáról, átalakulásáról. Pesti János írása tulajdonképpen csak egy-egy részlete a „Keresztényszocializmus Székesfehérvárott" c. tanulmányának. Fejtegetései során a katolikus egyháznak a forradalmak időszakában vállalt szerepével, különösen Prohászka Ottokár székesfehérvári püspök politikai vonalvezetésével foglalkozik. Bár a publikált részletek túlnyomóan a forradalmak előtti időszakra terjedően vázolják a munkásosztály szervezkedésével szemben indított egyházi ideológiai ellentámadások mozzanatait, a tanácsköztársasági hónapokra vonatkozó adalékok nem hagynak kétséget afelől, hogy különösen a földosztás és hitoktatás problémája tovább élezte ezt a harcot, és Fejér megyében is lehetetlenné tette az állam és egyház korábbi viszonyának fenntartását. „Krúdy Gyula Fehérváron" címmel Tóth Károly ismertetését olvashatjuk arról a már említett „Fehérvári Könyv"-ről, amelyben az egyik legnagyobb prózaíró — Kun Béla személyes felkérésére — a Fejér megyei nagybirtokok szocializálásának történetét örökítette meg. Roppant érdekes ez a riportkönyv abból a szempontból is, hogy a nyírségi dzsentri-ivadék mily módon látta az előzményeket, miként ítélte meg a szükségszerűen