Századok – 1972

Történeti irodalom - Réti László: A Magyar Tanácsköztársaság központi szervei és pecsétjeik (Ism. Schönwald Pál) 698/III

699 TÖRTÉNETI IRODALOM biztosságokat. E nagy horderejű szervezeti átalakítás célja az volt, hogy a proletár állani gazdálkodása egységes vezetés ós ellenőrzés alá kerüljön, a Tanács teremtsen rendet a termelés területén, és biztosítsa a megtermelt javak megfelelő elosztását. A gazdaságirányítás e központi csúcsszervének általános céljáról és szervezeti felépítéséről Varga Jenő, Lengyel Gyula, Hevesi Gyula, a Tanács egykori vezetői ós mások írásaiból, emlékeiből és egyéb dokumentumokból vannak ismereteink. De a tekintetben, hogy a május hó utolsó harmadában törtónt jogszabályi elrendelést miként követte a gyakorlati megvalósítás, a Tanácsköztársaság megszilárdítása szempontjából alapvetően fontos szervezet kiépítése milyen ütemben folyt, a szervezeti átalakulás során alkalmazott pecsétekből értékes adatokat tudunk meg. Ily módon a Tanácsköztársaság gazdasági életére vonatkozóan kutatási szempontból korántsem kimunkált fejezet — mód nyílik az összehasonlításra is; a régebben ismert ós a szerző által publikált adatok összevetéséből kirajzolódik a Népgazdasági Tanács belső mechanizmusa. Egyébként is a szerző az egyes hivatalok, intézmények ismertetésénél — helyesen a jogszabályi elrendelésből indul ki, a vonatkozó pecsét pedig mintegy bizonyítja hogy a jogi rendelkezés nem maradt csupán papíron. (A bizonyítás másik pólusa az irat lenne, amelyen szerepel; kár, hogy ezekre vonatkozóan nem kapunk tájékoztatást.) Hasonlóan jelentős részleteket tárnak fel a Vörös Hadsereg belső szervezetére vonatkozóan a felkutatott és felmutatott pecsétek, és a hozzáfűzött magyarázatok. A munka második része a társadalmi szervek országos központjai pecsétjeivel foglalkozik, és a párt, ifjúmunkás szövetség, szakszervezetek és fogyasztási szövetkezetek részéről közöl — szerényebb mennyiségben ugyan — sok érdekes pecsét-adatot. A könyv használhatóságát fokozza a gyűjtés során átnézett levéltári anyagok forrásjegyzéke, és a pecsétek mellett az aláírók foglalkozását, hivatali beosztását is feltüntető névmutató. E könyvismertetés keretében természetesen nincs lehetőség a részletekre kitérni, illetőleg észrevételeket tenni egyes megállapítások tekintetében. Csupán azt jegyzem meg, hogy az újabb jogtörténeti kutatások eltérnek a szerzőnek azon véleményétől, miszerint az Igazságügyi Népbiztosság jobboldali szociáldemokrata vezetés alatt állott, illetőleg ez befolyásolta volna a Népbiztosság megfelelő szervezeti kiépítését. A szerző munkája bevezetésében, mint említettem, kifejezte azt a reményét, hogy történészek és levéltárosok közös erőfeszítéssel kidolgozzák a modernkori pecsétek alapelvét és módszereit. Remélhetőleg ez a felhívása követőkre talál. Nyereség lenne az is, ha napvilágot látna a szerzőnek a Tanácsköztársaság pecsétjeire vonatkozó teljes az eddig publikálttal együtt összesen 4000 pecsétet magába foglaló — gyűjtése. SCHÖNWALD PÁL