Századok – 1972

Történetoktatás–Történészképzés–Tudományos utánpótlás - Kővágó László: Nemzetiségeink történelemoktatásáról 678/III

TÖRTÉNETOKTATÁS - TÖRTÉNÉSZKÉPZÉS — TUDOMÁNYOS UTÁNPÓTLÁS Kővágó László: Nemzetiségeink történelemoktatásáról Az MTA Történettudományi Intézete 1968. október 4-ón megvitatta és elfogadta „Az Intézet feladatai az általános és középiskolai történelemoktatás támogatásában" című referátumot. A referátum, amely a történelem tankönyvek elemzése alapján készült, egyebek közt utalt arra is, hogy egész iskolai történelemtanításunkban az eddiginél nagyobb teret kell biztosítani a környező országok ós népek történelmének bemutatására. Törekedni kell arra — hangsúlyozta a referátum —, hogy gazdagodjék Magyarország és a keleteurópai államok történelmi kapcsolatainak ábrázolása, részletesebben is ismerjék meg a tanulók a magyarországi nemzetiségi kérdést illetve a nemzetiségek együttélésének történetét. A Művelődésügyi Minisztérium 1968 végén újjászervezett Nemzetiségi Osztályának kezdettől fogva elhatározott szándóka volt, hogy fejleszti a nemzetiségi iskolák történelemtanítását a fentebb jelzett irányokban. Hogy a tennivalókat s a feladat megvalósításának módját meghatározhassuk, egész sor szakmai megbeszélést kellett tartanunk. Mindenekelőtt tisztázni kellett, hogy a terv megvalósításához milyen tantervmódosításra van szükség. Kiderült, hogy módosítás egyáltalán nem szükséges, mert a jelenlegi tantervkeretbe jóval több anyag fér a szomszédos népek és a nemzetiségek történetéről annál, amennyi ma található a törtónelemtankönyvekben. Ebből következett a feladat pontosabb körvonalazása: megmaradva a jelenlegi tanterv kereteinél, a jelenlegi történelemiankönyvek anyagának bizonyos módosításával, kiegészítésével készítsünk bővebb anyagot a nemzetiségi tanulók számára. További probléma volt, hogy már eddig is sok panasz érte történelemtankönyveinket maximaiizmusuk miatt; ha most ehhez még hozzáadunk bizonyos mennyiségű anyagot a szomszédos népekről és nemzetiségeinkről, akkor azt a nemzetiségi tanulók képtelenek lesznek megtanulni. Szembe kellett néznünk azzal a problémával is, hogy a magyarországi nemzetiségek történetét még nem dolgozták fel kezdetektől napjainkig olymódon, hogy a feldolgozás iskolai tankönyvíráshoz szolgálhatna alapul. Sok részletkérdés kidolgozatlan. Emellett figyelembe kellett venni azt is, hogy hazai történetírásunk és egyes szomszédos országok történetírásának értékelése számos kórdósben nem egyezik. Nehézséget jelentett, hogy olyan szakemberekben sem bővelkedünk, akik a nemzetiségi történet egészét át tudnák tekinteni. Végül — számbavéve az előttünk álló feladat bonyolultságát, megoldásának nehézségeit, a korlátozott lehetőségeket ós időkeretet, — a munka általános célját a következőkben határoztuk meg: viszonylag kis terjedelemben, a legfontosabb történelmi eseményekre szorítkozva vázlatos áttekintést nyújtani négy nemzetiségünk és nyelvnemzetük történetéről, internacionalista szemléletmóddal, a szomszédos és együttélő népek és nemzetiségek történetét az eddiginél teljesebben ós valósághűbben, összefüggéseiben ós kölcsönhatásaiban ábrázolni; a tanulókat képessé tenni arra, hogy ilyenirányú problémáikra kielégítőbb feleletet tudjanak találni.