Századok – 1972
Közlemények - Péter Katalin: Zrínyi Miklós terve II. Rákóczi György magyar királyságáról 653/III
ZRÍNYI TERVE II. RÁKÓCZI GYÖRGY KIRÁLYSÁGÁRÓL 655 Köztudott, hogy ettől az országgyűléstől Zrínyi nádorráválasztását várta. Széchy nyomán őt is szokták a legesélyesebb jelöltnek tekinteni, akinek megválasztása csak azon múlt, bekerül-e a jelöltek közé. Ez a meggondolás abból indul ki, hogy a horvátországi rendek, az erdélyi fejedelmi család követei és magyarországi hívei, akik együttesen az országgyűlés többségét alkották, Zrínyi nádorságát támogatták volna. A nádorjelöltek listájáról való lemaradását pedig az udvar rosszindulatával magyarázza. Ez a következtetés igen logikus ugyan, de a valóságtól nagyon távol áll. Minden jel arra mutat, hogy Zrínyi az országgyűlést megelőző időben bírta az udvar jóindulatát. A Rákócziak jólórtesült követétől, Klobusiczky Andrástól tudjuk, Pucheim és az esztergomi érsek, Lippay György kivételével mindenki a barátja volt az uralkodó környezetében.7 Ő maga is beszámolt az országgyűlést megelőzően tett bécsi útja után, mennyire szívélyesen fogadták őt a miniszterek.8 Az országgyűlés alatt — nem lett nádor, ez köztudott — mendemondák szállingóztak azzal kapcsolatban, hogy valami módon meg akarják őt engesztelni.9 Ennek a hírnek a megvalósulásáról nem tudunk ugyan, de még ha nem volt is igaz, jól mutatja, hogy a kortársak nem tudták ellenségesnek Zrínyi és az udvar viszonyát. Az uralkodó környezetének jóindulata ellenére sem lehet azonban meglepő Zrínyi lemaradása a nádorjelöltek listájáról. Az elmúlt körülbelül negyven évben a magyarországi belpolitika legnyomasztóbb problémája a két legfontosabb királyságbeli méltóság, az érsek és a nádor versengése volt. Pázmány és Thurzó, majd Pázmány és Esterházy, Lippay és Pálffy állandó ellentéte ós szinte minden kérdésben ellentétes véleményük nagyon megnehezítette az udvar számára a magyarországi ügyek intézését. Zrínyi jelölése ennek, az udvar szempontjából áldatlan állapotnak a meghosszabbítását jelentette volna. Mindenki előtt közismert lehetett az érsekkel ellenséges viszonya, ebből egyikük sem csinált titkot. Ezzel szemben közismert volt a végül is nádorságra emelt Wesselényi Ferenc és Lippay barátsága is. Az udvar számára nehezen lehetett volna jobb megoldást találni, mint hogy — az érsek személye adott lóvén — olyan valakit választassanak palatínussá, akinek a korábbi megnyilatkozásai garantálják az érsekkel való jó együttműködést. Zrínyi mellőzése tehát nem azt jelentette, mintha akkor, amikor a nádorságot várta, rosszul ítélte volna meg helyzetét az udvarnál. Kimaradása — a jelöltlista összeállítása a király kizárólagos joga volt — nem az udvar jóindulatán, hanem óvatosságán múlt. Nádorságának a terve ezzel természetesen el is bukott. Kérdés azonban, hogy ha mégis bekerült volna a megválasztható személyek közé, valóban őt támogatja-e az országgyűlés többsége. A probléma nem mondvacsinált, mert nyilvánvalóan összefügg Zrínyi politikai szerepével. Ennek az elemzése azonban túlságosan messzire vezetne, szorosan a mondanivalónkhoz kapcsolódik viszont az erdélyi fejedelem álláspontja, a Pozsonyban hangadó erdélyi követek magatartása a nádorválasztásnál. Annakidején, még az 1649-es országgyűlésen a Rákócziak követei segítették nádorságra a katolikus Pálffy Pált a protestáns jelöltekkel szemben. Akkor a fiatal Rákóczi Zsigmond kezén volt a család magyarországi politikájának az irányítása,1 0 és az ő világo-7 Klobusiczky András levele a fejedelemnek 1655. ápr. 7. Pettkó Béla: Az 1655-i országgyűlés történetéhez. Történelmi Tár, 1891. 173. 1. 8 Zrínyi Miklós összes művei II. köt. 9 Klobusiczky András jelentése a fejedelemnek az országgyűlésről. Történelmi Lapok, 1874. 117-118. 1. 10 A Rákóczi-háznak ezt a legszimpatikusabb tagját az irodalom méltatlanul elhanyagolta. Szilágyi Sándor róla készített életrajzában (Felső-vadászi Rákóczi Zsigmond 1622—1652. Magyar Történeti Életrajzok. Bpest. 1886) politikailag passzív, másodszülöttsége miatt rezignált tudósnak festi. A valóság véleményünk szerint ennek egyáltalán nem felel meg; kétségtelen, hogy apja halála után rövid életében igen aktív szerepet játszott a család magyarországi politikájának irányításában. 7*
