Századok – 1972

Közlemények - Káldy-Nagy Gyula: A török hódoltság elbeszélő és okleveles kútfőiről 647/III

A TÖRÖK HÓDOLTSÁG KÚTFŐI 649 1663. augusztus 7-i párkányi csatában elesett mohamedán vértanúk számát ugyancsak 1060-nal jelölte meg.1

1

Ezeket a számadatokat tehát Evlia Cselebinél nem lehet úgy értékelni, mint túlzó ferdítéseket, mert az 1060-as szám leírásával csupán azt akarta közölni, számukat nem tudom pontosan mennyi volt, de elég sok lehetett. Kétségtelen tehát, hogy ilyen esetekben megfigyeléseit, illetve közléseit nem pontos adatokkal zárja, éppen ezért az ilyen számokat nem szabadna tőle idézni, bár ez az Islam Ansiklopedisi-ben még ma is előfordul: például Amasya városnak 1060 boltja volt,12

vagy Mardin városnak 1060 fegyverese (dzsebeli-je) volt1

3

stb. Van azonban Evlia Cselebinek elég sok olyan hiteltérdemlő adata, melyeket szinte hiba volna nem idézni. Szabad legyen ezek közül most néhányat röviden bemutatnunk. Amikor 1663-ban Budán járt, arról a megfigyeléséről is számot adott, hogy „Buda lakosai boszniai bosnyákok, magyarul azonban egészen jól tudnak".1

4

Az Evlia Cselebit ért kritikák után már hajlandók lennénk ezt az állítását is némi kétkedéssel fogadni, ha az 1567-ben Budán átutazó Pigafetta nem tudósított volna bennünket szintén arról, hogy itt minden török érti a horvát nyelvet.1

5

E két különböző forrás egybehangzó állítása, különösen, hogy azokat egy évszázad választja el egymástól, arra ösztönöz már bennünket, hogy Buda történetét kutatva, egy eltörökösödött bosnyák világ nyomait keressük. Szekfű szerint „keleti phantasia, izzó színpompa, fékeveszett, vissza nem tartható bőbeszédűség" jellemzi Evlia Cselebit, ami talán részben igaz is, de lehetetlen ezek között észre nem vennünk olyan adatokat, mint például, amikor Buda kézműveseiről szólva megemlítette, hogy „az itteni zsidóasszonyok seják nevű posztót szőnek, mely más országban nincs".1

6

Ezt a tudósítást azért kell kiemelnünk, mert a korabeli hazai szövőiparra alig van adatunk. Nem hisszük, hogy Evlia Cselebi ilyen ténybeli közlései mögött keleti fantáziát kellene keresnünk, különösen nem, amikor tudjuk, hogy a nagy oszmán birodalmat is részben a Szalonikiba települt szefárdok szövőműhelyei látták el posztóval. Evlia Cselebi valóban gyakran szóvirágos ós bőbeszédű, csakhogy szavai közül legtöbbször egyáltalán nem nehéz kihámozni az igazságot. A királyi palota csodálatos leírásában is megtalálhatók azok az őszinte és egyszerű szavak, melyek mondanivalójának a magvát alkotják. Hadd idézzem itt ezeket a sorait: „a hozzáértő emberek előtt nem titok, hogy ez a vár néhányszor ostromot látott s akkor a palotát rombolások érték, de ismét helyreállíttatott. Mi haszna azonban, ha a régi munkája szerint nem készíthették el."17 A mesemondónak tűnő Evlia Cselebi káprázatosan színes útleírásában tehát őszintén és nyíltan tudtára adta olvasóinak, hogy Buda 120 éves birtoklása után sem tudták helyreállítani a harcok során rombadőlt várost olyannak, mint amilyen az valaha volt. Evlia Cselebinek ezeket a ténybeli megállapításait Szekfű Gyula éppen úgy nem vette észre, mint a korabeli török átlagolvasó, akit csak az útleírás színpompás meseszövése érdekelt. Nem sokkal jobb véleményt alkotott magának Szekfű a török történetírókról sem, minden bizonnyal azért, mert ezeknél is elsősorban a negatívumot kereste. Pecseviről ugyan megállapította, hogy egy lépéssel már tovább jutott elődeinél, mert a magyar 11

Uo. I. köt. 306. 1. 12

Mükrimin Halil Y inam} : Islam Ansiklopedisi I. köt. (Isztambul. 1950) Amasya címszó. Az idézett munka az iszlám világának legnagyobb enciklopédiája; eddig 11 kötet jelent meg belőle. 13

V. Minorsky: Islam Ansiklopedisi VII. köt. (Isztambul. 1957) Mardin címszó. 14

Karácson I.: Evlia Cselebi, I. köt. 252. 1. 15

A. Pigafetta: Itinerai'io di Marco Antonio Pigafetta. Starine XXII. (Zágráb. 1890), 88 — 89. 1. 16

Karácson I.: Evlia Cselebi, I. köt. 251. 1. 17

Uo. I. köt. 241. 1.