Századok – 1972
Közlemények - Káldy-Nagy Gyula: A török hódoltság elbeszélő és okleveles kútfőiről 647/III
648 KÁLDY-NAGY GYULA majdnem egészen ós egész terjedelmében Magyarország történelmével foglalkozik, ezért Vámbéry úr, a nagyhírű keleti tudós, a pesti tudós társaság tiszteletreméltó tagjainak egyike, az oszmánoknak régi és hűséges barátja, ajánlotta a tudós társaságnak, hogy az említett kötet kiadását segítse elő s két-három ívnek magyar fordítását is felolvasta a tudós társaságban, mely Vámbéry úr ajánlatát elismerő nyilatkozattal fogadta s egyúttal a munka kiadási költségeinek könnyítése végett ezerötszáz frank kiutalványozását határozta el ... A magyar tudós társaság megbízta Vámbéry urat, hogy a munkához előszót írjon. A török nyelv többféle ágát igen alaposan ismerő Vámbéry úrnak törökül megírt eme gyönyörű előszavát íme itt előrebocsátjuk."5 Ebben az előszóban Vámbéry századokra előremutató, szinte örökérvényű szavaival ezeket mondta: ,,A nemzeteknek egymáshoz való viszonyában csodálatos eseményekkel találkozunk. Tudvalevőleg a közép-ázsiai közös származású helyükről ezer évvel ezelőtt nyugatra költözött magyar és oszmán nemzet Európa keleti határain kétszáz esztendőnél tovább háborúskodott egymással. . . Végtére mikor a háború tüze kialudt, felismerték az egymásnak okozott károkat s a barátság ós rokonszenv mesgyójéhez tértek vissza. Manap mi Magyarországon egészen elfeledtük az oszmánokkal való régi ellenségeskedésünket. A törököknek újabb és régibb eseményeire figyelmet fordítva, az oszmán irodalomnak sokféle hasznát és segítségét tapasztaljuk a magunk történelme és földrajzi viszonyainak magyarázatában."" Vámbéry ennek az előszónak a végén annak hangsúlyozásával ajánlotta az olvasó figyelmébe a híres török útleírást, hogy értékelésében csatlakozik Nedzsib Ászim véleményéhez, aki szerint Evlia Cselebi az általa bejárt területek lakosságának viszonyait részletesen leírta, s egyúttal a „közszájon forgó regéket összegyűjtötte". Evlia Cselebi útleírásáról és a török történetírók magyar nyelven megjelent munkáiról Szekfű Gyula egy olyan kútfőkritikai tanulmányt írt,' melyben főleg annak bizonyít -gatására törekedett, hogy a török történetírók valójában meseírók voltak, elbeszéléseik nagymértékben megbízhatatlanok és történeti forrásként használhatatlanok. Tanulmá- 1 nyában legrészletesebben Evlia Cselebivel foglalkozott, akit következetesen mindig történetírónak nevezett, noha őt a nemzetközi szakirodalomban senki nem tartotta és ma sem tartja másként számon, mint útleírót, mert feljegyzéseiben éppen úti élményei és apró megfigyelései a közismerten értékesek. Szekfű azonban nem ezeket tette forráskritikája tárgyává, hanem azokat a részeket, melyeket már Nedzsib Ászim és Vámbéry Armin is regéknek nevezett. Evlia Cselebi használható adatainak elemzését, illetve bemutatását pedig meg sem kísérelte. Bemutatta azonban a számára kirívónak tünő leírásokat és a belőlük szerinte levonható következtetéseket. így jöttek azután létre olyan általánosító megállapításai mint például az, hogy a keleti íróknak nagyobb városok leírásánál „a házak számát rendesen néhány ezerre illik tennie, a szobákét tízezrekre". Vagyis szerinte a keleti íróknak a számadatokat illik eltúlozni. Evlia Cselebi olvasásakor azonban, még ha nem is készít róla valaki egy forráskritikai tanulmányt, feltűnhet, hogy gyakran fordul elő nála például az 1060-as szám. Így a házak számát Budán és Gyula városban 1060-nal,8 a boltok számát Kassa és Gyöngyös városokban szintén 1060-nal,9 a falvak számát a budai ejáletben 1060-nal, 1 0 vagy az 5 Karácson I. : Evlia Cselebi, I. köt. XII —XIII. 1. 6 Uo. 7 Szekfű Oy. : Kútfőkritikai tanulmány a hódoltság korabeli török történetírókról. — Karácson I.: Török történetírók. III. köt. Bpest. 1916. 1 — 63. 1. 8 Karácson I.: Evlia Cselebi, I. köt. 238. és II. köt. 229. 1. 9 Uo. I. köt. 103. és II. köt . 123. 1. 10 Uo. I. köt. 233. 1.
