Századok – 1972
Tanulmányok - Zimányi Vera: A nagymartoni kerület gazdaság- és társadalomtörténete a XVI. századtól 1768-ig 5/I
38 ZIMÁNYI VERA mutat, hogy a különben nagy teherbírású fraknói parasztok válságos helyzetbe kerültek. Sajnos nem tudjuk, hogy az uradalom milyen mérvű majorsági gazdálkodást folytatott a XVIII. század során, mert az erre vonatkozó számadások nagyrészt a fraknói hercegi levéltárban vannak, és nem voltak hozzáférhetők. így nem tudjuk megállapítani, hogy az uradalmi terhek mennyire nehezedtek a jobbágyságra ebben az időszakban. Annyi azonban megállapítható, hogy a döntő nehézséget az uradalmon kívül álló tényező, nevezetesen a sziléziai borpiac elvesztése jelentette, hiszen közvetlenül ez után következett be tényleges rosszabbodás és eladósodás a jobbágyok helyzetében. Az 1760-as években különben országszerte nyugtalanság, forrongás tapasztalható a jobbágyok körében. Ennek a hatására rendelte el Mária Terézia, hogy az úrbéri szolgáltatásokat országosan számbavegyék, és a terheket maximálják. így jött létre az 1767. évi urbárium, amelynek iratai a fraknói uradalomra vonatkozóan is nagyrészt fennmaradtak. Az urbáriumok országosan egységes formulák szerint készültek, és a kérdőpontjaikra adott válaszokból visszamenőleg is bizonyos bepillantást nyerhetünk a jobbágyok életébe. Arra a kérdőpontra, hogy vajon szerződésesek-e, van-e urbáriumuk, vagy pedig szokás szerint teljesítik szolgáltatásaikat, a következő feleletek érkeztek be: 1. szerződéses községek Nagymarton, Pecsenyéd, Márc, Schadendorf; 2. nem szerződésesek, urbáriumuk sincs, hanem szokás szerint (nach Gebrauch) teljesítik szolgáltatásukat Tormafalu, Zemendorf, Antau, Baumgarten, Fraknó, Hirm, Neudorf, Neustift, Rohrbach, Siegles, Stettera, Borbolya (ennek egy része a Jezerniczky családé, azoknak van kontraktusuk), valamint Wiesen. Sieggrabenben feljegyezték, hogy a falunak volt ugyan urbáriuma, de elégett s most nincs; 3. 1713-ból való urbárium szerint adózik Sopron város egyik jobbágy -falva: Lépesfalva. Hiányzanak az iratai a következő három községnek: Drassburg, Klein -frauenhaid, Sauerbrunn. 76 A jobbágyi szolgáltatásokkal kapcsolatban a kérdőpontokra adott válaszból a következő kép bontakozik ki: lényegében fennmaradt a XVIII. század során is a korábbi évszázadban kialakult szolgáltatási rendszer. Továbbra sem adtak természetben tizedet; kilencedet vagy egyéb földesúri gabonaszolgáltatást nem teljesítettek, ehelyett ,,Victualiengeld"-et és ,,Datiengeld"-et fizettek; ezenkívül Bannweingeldet (a földesúri borkimérés megváltására), és a sószállítás kötelezettségét is pénzben váltották meg. Mindezért egy-egy meghatározott összeget fizet (39 1.). A többi falunál azt tüntették fel, hogy egy- egy fél-, vagy negyedtelkes jobbágy mennyit fizetett, így nem az egész falu által adott összeg szerepel. Ha most összehasonlítjuk a száz évvel korábbi szolgáltatásaikkal az itt felsorolt összegeket, azt tapasztaljuk, hogy a szolgáltatások nem nőttek. 1661-ben (az urbárium szerint) pl. Nagymarton 2100 ft-ot, Pecsenyéd 1900 ft-ot, Schadendorf 1245 fl-ot, (800 fl. kontraktus szerint, a többi külön), Márc pedig 1200 ft-ot fizetett. A többi falu szolgáltatásaival nem is tudjuk elvégezni az összehasonlítást, mert azoknál 1661-ben legtöbbször jobbágyonként volt meghatározva a fizetendő összeg. Az összehasonlításhoz figyelembe kell még vennünk azt a tényt is, hogy a XVII. század végéig természetben adtak bizonyos mennyi-76 OL. С. 59. Sopron megye, községnevek szerint.
