Századok – 1972
Történeti irodalom - Urbán Aladár: Európa a forradalom forgószelében 1848–1848 (Ism. Lukács Lajos) 472/II
472 TÖRTÉN"ETI IRODALOM elősegíti az olvasó tájékozódását, s hozza emberi közelségbe népünk forradalmi hagyományainak eme nagyszerű képviselőit. Nem kétséges, hogy a mű nemcsak hazánkban, hanem külföldön is, elsősorban a Szovjetunióban és más szocialista országokban, kedvező fogadtatásra talál. Amikor a szerzőpár hézagpótló és elmélyült tudományos alkotása előtt elismeréssel adózunk, nem hagyhatjuk megemlítés nélkül, hogy egyes fejezetek — elsősorban kiadói szempontok miatt — rövidítve jelentek meg; ez a körülmény csökkentette az oly fontos téma teljesebb kifejtésének lehetőségét. FARKAS MÁKTON URBÄN ALADÁR: EURÓPA A FORRADALOM FORGÓSZELÉBEN 1848—1849 (Budapest, Kossuth Könyvkiadó. Népszerű történelem. 1970. 321 1.) A valóban népszerű, és komoly hiányt betöltő történelmi sorozatnak e jól sikerült kötetét a szerző alapos ós lelkiismeretes munkája előzte meg. Kétségtelen, hogy a téma már önmagában is érdeklődésre tarthat számot, de ez csak kedvező lehetőséget és keretet jelent: a tartalmi megválaszolás dönti el végső soron a kérdést. Az egész munkán meglátszik a gondos, körültekintő igyekezet annak érdekében, hogy gördülékeny nyelvezetével, világos, áttekinthető szerkezetével és számos egyéb módon is közel férkőzzék az olvasóhoz, lekösse figyelmét, érdeklődést ébresszen, és ugyanakkor a bonyolultabb elvi kérdések kifejtését se mellőzze. A szerző e munka keretében is gyümölcsözően értékesítette az egyetemi oktatásban szerzett tapasztalatait, és ezen igényesebb pedagógiai szempontok csak előnyére, hasznára váltak az egész munkának. A lehetőségekhez képest találkozunk mindazokkal a szükséges fogódzókkal, melyek nemcsak az Írottak alaposabb megértését, de egyidejűleg a továbblépéshez szükséges eligazítást is megadják. Az irodalomjegyzék, ha bizonyos kiegészítésre szorul is, — gondolok többek között az osztrák Helfert, Friedjung, az olasz Spellanzon, Candeloro munkáira, — mégis tartalmazza a tárgyba vágó leglényegesebbnek ítélt történeti munkákat. Ezekre utaló értékelő, kritikai megjegyzések is hasznosnak bizonyultak volna. Komoly segítséget nyújt a bonyolult és szerteágazó eseménytörténet megértéséhez az a néhány jól sikerült térkép is, amit a kötethez mellékelt, úgyszintén a kronológiai táblázat. Egyet kell érteni a szerző azon megállapításával, hogy korántsem elégséges az 1848-as forradalmi hullám magyarázatát csupán a napóleoni háborúkat lezáró 1815-ös bécsi kongresszus konzervatív szellemű döntéseiben keresni, hanem nagyon is lényeges az 1815 és 1848 között végbement nagyarányú gazdasági, társadalmi és politikai változások nyomon kísérése. Tehát szembe kell nézni azzal a ténnyel, hogy a Szent Szövetség korszaka, nemcsak a restaurációs törekvések, az ellenforradalmi hullám, a politikai reakció stabilizációjának időszaka volt, hanem egyidejűleg egy olyan időszak is, melyben a termelőerők fejlődése meggyorsult, és „Európa 1815 ós 1848 között — hosszabb ideig, mint a megelőző századokban bármikor, — viszonylag békességben élt, és ipari fejlődése egyre gyorsult". Éppen az utóbbi körülmény érlelte és teremtette meg a forradalom objektív és szubjektív feltételeit egyaránt. Ugyancsak egyet lehet érteni annak megállapításával is, hogy a forradalmi ós napóleoni korszak számos eredményét 1815 nem szüntette meg, és a Code Napóleonban testet öltött és az új polgári viszonyokat rögzítő elvek számos európai országban továbbra is érvényben maradtak. Magában Franciaországban a Bourbon-restauráció nem ölthetett feudális abszolutista formát és nem nyílt már lehetőség a feudális földbirtokviszonyok visszaállítására. Nem hiányoztak ugyan a kísérletek a régi rend minél teljesebb restaurálására az európai országok egész sorában, de ez a
