Századok – 1972

Történeti irodalom - Deér Josef: Die heilige Krone Ungarns (Ism. László Gyula) 459/II

466 TÖRTÉN"ETI IRODALOM saink az 1200 előtti időkben is bőven szólnak a királyi koronáról, s ez nagyon régi volt és elengedhetetlen feltétele volt a királyi méltóságba iktatásnak. Deér Thietmártól Hartvigig, majd a bizánci és a pápai szövegekig sorra veszi a „diadema regium"-ra vonatkozó forrásokat; bizonyos, hogy elég korán fellép a Szent István hagyomány. Deér szépen élezi ki a források tanúsága és a műtörténet-régészeti vizsgálat eredménye közötti ellentmondást. Ezt az ellentmondást Deér azzal oldja fel, hogy mindkét forráscsoport vallomását elfogadja igaznak, amiből viszont kényszerű erővel következik, hogy a régi, az eredeti diadema regiumnak valamiképpen nyoma veszett, s ennek helyébe készült a XIII. században az új (mostani). A források beható elemzése azt mutatja, hogy ilyenféle kicserélés 1290 után teljesen lehetetlen volt, mert ettől fogva pontosan tudjuk követni koronánk életrajzát. Ezzel leszűkül az időhatár, amelyen belül a régi és új korona cseréje meg kellett, hogy történjék. Elhagyva most a meddőnek bizonyult forrásokat, csak a végeredményt mutatom be. Deér az Árpádok koronázási ékszereinek 1270-es kirablásával hozza kapcsolatba a régi korona eltűnését. 1270-ben Anna hercegnő II. Ottokárhoz menekül, akinek átadja: „videlicet duas coronas aureas et spectra regalia ас pretiosissimam amphoram auream nobilissimis gemmis undique adornatam, mire pulchritudinis, et alia quam plura clenodia, que a tempore regis Ungariae Attile et ab aliis successoribus eius usque nunc in Ungaria fuerant conservatae" — szól a krónikás adata 1276-ból. Deér kimutatja, hogy e kincsek sohasem kerültek vissza Magyarországra, s talán-talán a prágai Szent István kard az egyetlen, amely megmaradt belőlük. V. István korában kellett elkészülnie tehát a régi királynői korona felhasználásával a pántos koronának. Talán aurifex Mattheus volt az, aki az új koronát elkészítette, ekkor kapott ugyanis javakat. Az utolsó koronázás (IV. Béláé) 55 évvel V. István koronázása előtt volt, kevesen emlékezhettek arra, milyen volt a régi korona. Ilyenfajta pántkoronát viseltek a karoling uralkodók is. Deér azzal végzi fejtegetését, hogy V. István szükségből, a régi helyett készített koronája nem volt hamisítás, hanem a régi jogállapot helyreállítása. * Deér e kivonatosan — lehetőleg mégis híven — ismertetett monumentális munkájával kapcsolatban először is néhány kérdés merül fel bennünk. Az első mindjárt a koronaékszerek elrablásával kapcsolatos. Hogyan lehetséges, hogyha koronázási ékszerek nem kerültek vissza magyar földre, hogy három igen régi jelvény — jóval a rablás előtti időkből — mégis megmaradt. Az első a jogar, amelynek kristálygömbje Fatirnida munka a X. századból, foglalatának filigránja pedig legkésőbb 1200-ban készült; a második a koronázási palást, amelynek átalakítása III. Béla-kori, maga pedig István-kori; a harmadik pedig éppen a későbbi királyi korona alsó pántjául szolgáló oromdíszes női korona, amely — Deér fejtegetései szerint — III. Béla-kori. Ez az utóbbi annál súlyosabban esik a latba, hiszen Anna hercegnő vitte magával a kincstárat, s kézenfekvő lenne annak feltevése, hogy éppen a királynői koronát is magával vitte volna. Úgy látszik tehát, hogy vagy a kincstár kifosztása nem volt teljes, vagy pedig részei mégiscsak viszszakerülhettek királyainkhoz. De még ezen kívül is — bizonyos fenntartásokkal — a királyi kincstárból kell származtatnunk azt a zománcdíszes bibliát is, amelyet később a korona pántjaihoz felhasználtak. Éppen Deér mutatta ki ugyanis, hogy filigrános dísze egyazon műhelyben készülhetett a székesfehérvári királysír ötvösműveivel. Vannak azután a krónikás-szövegben is félreérthető részek, az egyik az, hogy két koronáról beszél, feltehető lenne, hogy királyi és királynői koronát kell ezen értenünk, de a királynői korona megvan. A másik az, hogy határozottan említi a királyi jogart, pedig az — királyi jelvényeink legrégibb darabjaként — ugyancsak megvan. Mindezzel csak arra szerettem volna felhívni a figyelmet, hogy történeti adataink hézagosak, és Deér bravúros forrás-