Századok – 1972

Történeti irodalom - Deér Josef: Die heilige Krone Ungarns (Ism. László Gyula) 459/II

464 TÖRTÉN"ETI IRODALOM ilyen jelentésűek voltak, s érdekes: ha a „barbár" fejedelemnek ilyen módon való kitüntetése elmaradt, akkor maguk készítettek utánzatot — akárcsak III. Béla is csináltatott feleségének hercegnői koronát ! Aki olvasta az utóbbi húsz évnek a magyar koronáról szóló tanulmányait, csak az tudja igazán becsülni Deér teljesen új koncepcióját. De hasonlóan meglepő eredményekhez jut Deér a corona latina vizsgálatával is. Roppant tanulságosan követhetjük itt is fejtegetéseit, s nemcsak követhetjük, hanem ellenőrizhetjük is, mert Deér — a kiadó jóvoltából — minden általa említett párhuzam képét is hozza, nem kell tehát emlékezetünkre hagyatkoznunk, vagy könyvtárakban búvárkodnunk, ha tudni akarjuk, mit mivel vet össze, hanem mindjárt a kezünkben is van az ellenőrzés lehetősége. Ez a képgazdagság egyúttal példaként is szolgálhat. A corona latina zománcai sajátos technikával készültek: a lap felületét ós az alakok körvonalúit az alapból fennmaradó gerincek alkotják, amelyek mint széles kontúrok tagolják a zománclap tükrét. Kivétel csupán a kereszt alatt levő Pantokrator, amely - mint már Rosenberg és Boeckler is gondolta — a corona graeca Krisztusának másolata. Ez az egyetlen tény az apostolképek késői keltezését is bizonyossá teszi, mert az apostolképek és a Krisztuskép egy kéz alkotása. Deér sorra veszi azokat a keltezéseket és párhuzamokat, amelyek a korai (1000 körüli) keltezést bizonyítanák, és mindegyik hibásnak, tévesnek bizonyul, többek között például azért is, mert hiányzik az apostolképek szembeszökő stílusjegye: a széles-szalagszerű gerinc-rajz. Végigmegy tehát az eddig bizonyosnak vett párhuzamokon, és a legrégibbekkel, az ír párhuzamokkal kezdi vizsgálatait (ezzel együtt az ír indításúnak vélt montecassinoi elméletet is bírálja). Pontról pontra mutatja ki az eddigi párhuzamok elégtelen voltát, s közben rámutat arra, hogy a felületes hasonlóság alapja egy félreértés volt: mind az ír miniatúrák mesterei, mind pedig az apostolzománcok mesterei félreértették mintáikat és az ülő alakot állónak vélték. Innen azok a jellegzetes aránytorzulások, amelyek miatt hasonlóságot láttak a kettő között. Ez a hasonlóság azonban már időrendi okokból sem lehetséges (az ír miniatúrák későkaroling korúak, nem 1000 tájáról valók). Ugyanilyen aprólékos munkával mutatja ki, hogy a német, Otto-kori párhuzamok is tévesek. Annál bizonyosabb ez az érvelés, mert az apostolképeiknél meglevő izlám ornamentális hatás Nyugaton csak a keresztes hadjáratok után érezhető, tehát a XI. század vége után. A fellelhető hasonlóság tehát éppen zománcaink késői volta mellett szólna, s nem korai voltukat igazolná. Roppant tanulságos, amit a zománc színekkel való keltezés alapjairól ír. Kondakovnak a bizánci zománcról felállított időrendjében a tiszta színek és a vékony rekeszfalak a koraiak, s azután a színek tört volta és a rekeszeknek durvulása mind későbbi s későbbi jelenség lenne. Deér kimutatja, hogy Kondakov felismerése csak nagy vonalakban helyes, ám akkor is csak Bizáncra, s itt is vannak kivételek. De Nyugaton a fejlődés éppen fordított: minél későbbi egy-egy rekeszzománc mű, annál tisztábbak, ragyogóbbak a színei. A korona zománcainak tüzes színei tehát nem korai, hanem éppenséggel késői voltuk mellett bizonyítanak. Az István-kori keltezés cllenpróbáját azzal is fokozza Deér, hogy összeveti apostol-zománcainkat az egykorú emlékekkel, a karddal, a palásttal, Heribert С. betűvetésével és a Gizella kereszt megjelenítés-módjával, s kimutatja, hogy az apostolok figurái teljesen idegenek lennének ebben a környezetben. Széles-alapú összehasonlító munkája közben a corona latina zománcait a Constantinos Monomachos korona zománcaival is összehasonlítja. Ennek keretdíszei is jellegzetesen keletiek az indák között feltűnő madarakkal, állatokkal. Ezek az állatok ós indák a nyugati művészetben — mint már említettük — későn bukkannak fel, tehát ez is zománcaink késői keltezése mellett bizonyít. Ugyanígy a késői időket idézi az apostoloknak árkádokba való helyezése, valamint