Századok – 1972
Történeti irodalom - Deér Josef: Die heilige Krone Ungarns (Ism. László Gyula) 459/II
462 TÖRTÉN"ETI IRODALOM Műve bevezetésében a korona körüli tudományos és államhatalmi érdekek összeütközését rajzolja meg Deér József szépen, majdnem érdekfeszítően (a mű külön értéke megírásának választékossága, fordulatokban szép stílusa). Minket most kevésbé érdekel a tudománytörténetből, hogy Révay Péter 1613-ban megjelent műve után több mint kétszáz év alatt miként tisztázódnak egyre jobban a corona graeca és a corona latina kérdései. Inkább a múlt század végétől eltelt időre fordítjuk figyelmünket, amikor is a tudományos kutatás eredményei — mondva-mondatlan — szembe kerültek a szent korona tanával s elkezdődött a megalkuvások sorozata, amelynek utolsó aktusa 1938-ban játszódott le, az előbb leírt vizsgálatok alkalmával. Ez a feszültség 1880-ban kezdődött, amikor is a Magyar Tudományos Akadémia megbízásából Ipolyi Arnold, Pulszky Károly, Henszlmann Imre két napig vizsgálta a koronát és hozzájuk csatlakozott rövid időre Hampel József is, mint meghívott szakértő. A vizsgálat igen alapos volt, ós hogyha a jelentésben, majd az 1886-ban közzétett díszműben a corona latina István-kori voltát fenn is tartották, de a hírlapi és az Arehaeológiai Értesítőben megjelent rövidebb-hosszabb cikkekben már kételyek kaptak hangot. Ezek látszólag akörül csoportosultak, hogy miért fúrja át a felső Pantokrator zománcot a kereszt, vagy miért van csak 8 apostol; de voltaképpen hol a sorok között, hol nyíltan azt a feltevést közölték, hogy a corona latina zománcait nem koronának szánták, hanem antependiumon, vagy ereklyetartón voltak eredetileg, s onnan leszedve kerültek a koronára. Megszilárdította e vélemény alapját, hogy közben 1891-ben Karácsonyi János kimutatta a Sylvester-bulla hamisítvány voltát, s ekként csak a Hartvig-legenda őrizte már a pápai korona-küldés mondáját. Ugyancsak a kétkedést fokozta Kondakovnak, a zománc nagy szakértőjének könyve a bizánci zománc történetéről, amelyben a corona latina zománcait a XII. századból keltezte. Ehhez csatlakozott a külföldi szaktekintélyek közül Marc Rosenberg is, itthon pedig Czobor Béla, aki a pántok zománcait XIII. századinak vélte. A magyar uralkodó körök természetesen kitartottak a korona István-kori volta mellett, várták ós sugallták a magyar szakemberek ilyen irányú állásfoglalását. Erre 1910-ban a koronázáskor került sor, amikor is Varjú Elemér, valamint Gerevich Tibor határozottan leszegezte, hogy a korona pántjai és zománcai eredetileg görbültek voltak, tehát eredetileg is korona-pántnak készültek. Tudvalevő ugyanis, hogy az egyszer már kihűlt zománcot hajlítani nem lehet, csak törni. Ez az érv döntőnek látszott. Hozzájárul ehhez Otto von Falke véleménye, aki 1928-ban a múzeumi kongresszus alkalmával látta rövid időre a koronát. Ő ugyan a pántok hajlásáról nem nyilatkozott, de a zománcokat 1000 körüli milanói munkának vélte. Falke tekintélye nyomán ehhez az állásponthoz csatlakozott a magyar kutatás is (Bárányné, Kovács Éva, Mihalik Sándor, Bogyay Tamás, sőt Deér József is). Gerevich Tibor pedig felállította elméletét arról, hogy a zománcok montecassinoi munkák lennének, az 1000 körüli időkből. Becses hozzájárulást jelentett a korona-kéi'déshez Alföldi Andrásnak az a megállapítása, hogy a sisak-korona formáját a középkor a későrómai díszsisakoktól örökölte. Ez volt tehát a helyzet 1938-ban, amikor nem kaptuk meg az engedélyt a pontosabb vizsgálatra: nyilvánvalóan azért, hogy a lassan ós nehezen visszaállított tradíciót nehogy megzavarja a vizsgálat s nehogy tápot adjon a nagynémet törekvéseknek. 1946-ban a Nyugatra került koronát egy amerikai művészettörténész, Patrick J. Kelleher hosszan, behatóan megvizsgálhatta, minden gátló körülmény nélkül, elfogulatlanul ítélhetett. Kiváló fényképek egész sorát készítette a részletekről is (ezeket használta Deér József is a könyvében). Ugyanekkor több német műtörténész is megvizsgálhatta a koronát, az eredményekről Albert Boeckler 1956-ban adott ki rövid jelentést. E két teljesen korszerű, nagy apparátussal elfogulatlanul ós nagy hozzáértéssel készült vizsgálat lehetőséget adott a korona kérdésének újra való felvetéséhez. Deér
