Századok – 1972

Történeti irodalom - Friedell E.: Kulturgeschichte der Neuzeit (Ism. Pók Attila) 456/II

458 TÖRTÉN"ETI IRODALOM A betegségek tehát — konkrét és átvitt értelemben — fontos szerepet játszanak a történelem folyamán. Friedell szerint tehát jogosult az újkor fogamzását egy „betegséghez", a fekete pestishez kapcsolni. Mi lehet az alapja, a forrása ennek az eszmefuttatásnak, a betegség történetformáló szerepéről szóló gondolatmenetnek ? Friedell Adler: Studie über die Minderwertigkeit von Organen c. írásából indul ki, amelynek alapgondolata szerint a test csökkent értékű, beteg szervei állandó, fokozott igénybevételük, szükségszerűen nagyobb alkalmazkodóképeségük miatt abnormisan nagy teljesítményekre képesek. Ezt, az alapjában freudi gondolatot általánosítva jut el Friedell a fenti következtetésekhez. Hermann István Freudról szóló könyvében

2 ennek a betegség-gondolatnak társadalmi gyökereiről a következőket írja: „Az imperializmusra történő áttérés a legtöbb országban a kapitalizmus belső kiegyensúlyozottsága jegyében megy végbe. Ausztriában azonban ez a folyamat az államszervezet és a gazdasági struktúra nyilvánvaló ingatagságának és önállótlanságának körülményei között játszódik le. Ez az önállótlanság kap Freud esetében külön nyomatékot, hiszen ez hozza létre a neurotikus társadalmi érzést. Végső soron ebből ered Freudnak Thomas Mann által is kiemelt érzéke, a sajátosan kifinomult érzék a betegségek iránt" — írja.3 Valószínűleg ugyanerről van szó Friedellnél is — könnyen elképzelhető Freud közvetlen hatása is. A könyv egyébként öt fő részből áll. A periodizáció alapjául az emberiség nagy „betegségei", a háborúk szolgálnak: I. rész: A fekete pestistől a harmincéves háborúig (1348—1618), II. rész: A harmincéves háborútól a hétéves háborúig (1618—1756), III. rész: A hétéves háborútól a bécsi kongresszusig (1756—1815), IV. rész: A bécsi kongreszszustól a porosz — francia háborúig (1815—1870), V. rész: A porosz—francia háborútól az első világháborúig (1870—1914). A fő részek hangzatos és vonzó címekkel ellátott fejezetekre oszlanak. A fejezeteken belül Friedell megkísérli egységben és összefüggéseikben tárgyalni a humán és természettudományok, valamint a művészetek fejlődését; merész, bizarr párhuzamokat von. Jellemző például világnézetére, hogyan hasonlítja össze az 1848-as franciaországi, illetve németországi és ausztriai eseményeket. A németországi és ausztriai, illetve a francia forradalom közti különbség alapja a német és osztrák polgárság alacsonyabbfokú fejlettsége. Ezt Friedell sajátos módon annak bizonyságául tekinti, hogy mindig mindenütt a szellemi erő, és nem az anyagi hatalom a döntő tényező; hiszen bár Franciaországban is a király kezében erős hadsereg, apparátus volt — a szellemi hatalommal a burzsoázia rendelkezett. A német professzorok, költők, értelmiségiek nem rendelkeztek ezzel a szellemi hatalommal — így eredményes forradalmat sem szervezhettek. Friedell érzi a polgárság szerepének fontosságát, de a helyes premisszákból rossz következtetési módszerrel téves konklúzióhoz jut — a gondolatmenet persze tetszetős, elegáns, lezártnak, kerek egésznek tűnik. Az 1848-as forradalmi hullám általános oka szerinte az, hogy a szentszövetségi rendszer megoldotta az Európán belüli nemzetközi hatalmi egyensúlyi problémákat; így tehát a nép és a kormány ellentéte lesz alapvető egész Európában. Ez az ellentét jelentkezik a forradalmi mozgalmakban. Sejti Friedell itt is, hogy a különböző országokban hasonló osztályellentétekről van szó, de a fenti tetszetős megállapításnál megáll. Nem differenciál, nem vizsgálja alaposan az egyes országok speciális helyzetét vagy, mint 2 Hermann István: Siegmund Freud, avagv a pszichológia kalandja. Budapest, Gondolat. 1964. 31. m. 46 — 47. 1.