Századok – 1972

Történeti irodalom - Friedell E.: Kulturgeschichte der Neuzeit (Ism. Pók Attila) 456/II

456 TÖRTÉN"ETI IRODALOM E. FRIEDELL: KULTURGESCHICHTE DER NEUZEIT Die Krisis der europäischen Seele von der schwarzen Pest bis zum ersten Weltkrieg (München, Verlag C. H. Beck. 1969) AZ ÚJKOR KULTÚRTÖRTÉNETE Az európai lélek válsága a fekete pestistől az első világháborúig Egon Friedell könyve korántsem újdonság, először 1927 — 32 között, három részben adták ki. Magyarországon, a fiatalabb nemzedék körében kevésbé ismert, bár 1944-ben Vas István fordításában megjelent egy része magyarul is. Nemrég Nyugat-Németországban új, teljes kiadása jelent meg, ez nyújt alkalmat az alábbi jegyzetekre. Az osztrák Egon Friedell (1878—1938) rendkívül sokoldalú egyéniség: művelődéstörténész, színész, drámaíró, műfordító. Irt humoreszkeket, esszéket, kritikákat is. Apja gazdag textilgyáros volt. Herfordban érettségizett; rövid ideig Berlinben és Heidelbergben tanult, majd Bécsbe visszatérve ós letelepedve, ott fejezte be az egyetemet. Germanisztikával, filozófiával, természettudományokkal foglalkozott, disszertációját Novalisról írta (1912). Korán bekapcsolódott az első világháború előtti Bécs mozgalmas, színes irodalmi életébe, a korszak legkiválóbb művészeinek (Altenberg, К. Kraus, A. Loos) társaságához tartozott. Ebben a körben érezte magát a legjobban; mindenekelőtt a színház érdekelte. Volt kabarészínész és hatalmas sikereket arató konferanszié — sőt Max Reinhardt színházában klasszikus szerepeket is játszott. Mint mindenben, itt is zseniális dilettánsnak bizonyult. Utánozhatatlan, sajátos egyéniségét egyetlen szerepe kedvéért sem tagadta meg, és éppen ennek köszönhette sikereit. A húszas évek végétől azonban már csak írással foglalkozik. Számos esszé, kritika, humoreszk mellett ekkor születik meg ez az újkori művelődéstörténete is. 1938-ban, az Anschluss után, az üldöztetéstől való félelmében öngyilkos lett. 1927 — 32 között jelent meg több részletben ez a könyv — meglepőnek látszik tehát, hogyha Friedell könyvével kapcsolatban a századforduló Bécsének szellemi, kulturális életét említjük. Szemléletmódjának táptalaját ugyanis — a hamar híressé vált antológia címével élve — a Finale und Auftakt

1 korszakában lehet megtalálni. Friedell szellemi érésének, világnézete kialakulásának, egész életműve megalapozásának kora a századforduló, pontosabban a háború előtti Bécs, és ennek a kornak filozófiája, szemléletmódja élteti Friedell egész életművét. Milyen igények kielégítője, milyen társadalmi-kulturális viszonyok tükrözője ez a mű — mi az alapja jellegzetes iróniájának, szellemes-csevegő stílusának, hajmeresztő párhuzamainak, sziporkázó eszmefuttatásainak ? A századfordulós Bécs az erejét vesztett, szótesőben levő Monarchia fővárosa, ahol igen sajátos a burzsoázia, a fejlett ipari-kereskedő-finánctőkés osztály társadalmi helyzete. Természetesen a pénz, a tőke a legnagyobb hatalom, de az iparmágnások, nagyburzsoák sznob módon utánozzák az arisztokrácia életformáját, szokásait. Ezt majmolta alacsonyabb szinten a kispolgárság és a bürokrata hivatalnokréteg is. Különös, feudális jellegű presztízshierarchia alakul így ki, amelyben a sorrendet nemcsak a vagyon, hanem az örökölt vagy az uralkodó által adományozott címek, rangok határozták meg. Jórészt 1 Finale und Auftakt, Wien 1898 — 1914. Herausgegeben von Otto Breicha und Gerhard Fritsch, Salzburg, 1964.