Századok – 1972
Tanulmányok - Zimányi Vera: A nagymartoni kerület gazdaság- és társadalomtörténete a XVI. századtól 1768-ig 5/I
A NAGYMARTONI KERÜLET GAZDASÁG- ÉS TÁRSADALOMTÖRTÉNETE 33 i közvetlenül is 'érintették a fraknói uradalmat), majd a felszabadító háborúk idején csak tovább nőtt. Esterházy Pál nádor 500, a maga erejéből kiállított katonával vett részt a Buda felszabadításáért vívott harcokban. De ezt megelőzően, a Bécs ostromlására induló törökök átvonultak uradalmain, egyedül Fraknó vára tudott ellenállni nekik. E közvetlen háborús csapások és a török háborúkkal kapcsolatos nagy állami adó olyan terhet róttak a jobbágyságra, hogy még a gazdag fraknói parasztok is súlyos helyzetbe kerültek és eladósodtak. Az országos összkép azonban még ennél is sokkal sötétebb. A XVII. század második felében a magyarországi városok kereskedő-polgársága anynyira tőkeszegénnyé vált, hogy egyre kevésbé tudott ellenállni a török megszállta területekről és a Balkánról előnyomuló török, görög és egyéb balkáni kereskedőknek, akik nemcsak a szabad királyi városokba, hanem a mezővárosokba is behatoltak, és sok helyen magukhoz ragadták az anyagi hatalmat.67 Ugyanekkor egyes osztrák kereskedők is monopoltársaságokat alakítottak; pl. az 1664-ben alapított „Orientalische Compagnie" először a törökökkel való kereskedésre nyert monopóliumot, később pedig ezt a jogát a Bécs és Szilézia felé irányuló kereskedésre is kiterjesztették. Azonban nemcsak a magyarországi kereskedők, hanem az allodizáló földesurak is egyre kevésbé kapcsolódtak be a kereskedelembe. A XVII. század közepére már a hadiszállításokba való bekapcsolódás sem volt nagyon kecsegtető a nagyurak számára, mert a súlyos pénzzavarral küzdő államkincstár nemcsak hogy készpénzzel, de egyéb ellenértékekkel (birtokadományokkal, állami méltóságokkal, bérletekkel stb.) is egyre kevésbé tudta kifizetni a hadiszállítókat. A század közepén már nem a nagybirtokosok tülekedtek a hadi terményüzletért, hanem az uralkodó sürgette unos-untalan a kamarát, a nádort: iparkodjék a katonaság részére élelmet szerezni, tárgyaljon ennek érdekében az egyházi és világi urakkal.68 A XVII. század végére a hadiszállításokat .egy szűk klikk sajátította ki, amely a katonai méltóságokat viselő főnemességből, az egyházi arisztokráciából, valamint az államigazgatás és a hadsereg vezető pozícióit kézben tartó arisztokraták soraiból került ki.69 Azonban ha jobban szemügyre vesszük ennek a szűk arisztokrata társaságnak a pénzügyeit, azt találjuk, hogy ezek sem tudtak jelentősebb tőkét felhalmozni, gyűjteni, részben azért, mert birtokaikon a jobbágyság ereje és fizetőképessége lehanyatlott, tehát kevesebb jövedelmet biztosított maguknak a birtokosoknak is; részben, mert ők maguk is fokozatosan felhagytak a kereskedéssel, amely immár távolról sem volt olyan kifizetődő foglalkozás, mint pl. a XVI. század végén; részben pedig hatalmas birtokaiknak még így is befolyó jövedelmeit jelentős mértékben a magánhadseregek eltartására kellett, hogy fordítsák. (A magas állami méltóságok viselői meghatározott számú katonát kellett, hogy fegyverben tartsanak.) Ami pénzük mindezen felül megmaradt, azt igyekeztek újabb birtokvásárlásba fektetni; ehhez maguk a nagybirtokosok is jelentős adósságokat kellett, hogy csináljanak. Ez derül ki az egyik Esterházyszámadásból is. Esterházy Pál nádor évi jövedelmét 1693-ban minimum 67 Ruzsás Lajos : Városi fejlődés a Dunántúlon a XVI—XVII. században. Szigetvári Emlékkönyv, Bpest. 1966. 68 Pach Zsigmond Pál: Nyugat-európai és magyarországi agrárfejlődés a XV— XVII. században. 376. 1. 69 Várkonyi Agnes : Hapsburg Absolutism and Serfdom in Hungary at the Turn of the 17th and 18th Centuries. (Nouvelles Etudes Historiques. Bpest. 1965. 378. 1.) 3 Századok 1972Д
