Századok – 1972
Történeti irodalom - Nyugat-Európa az Egyesült Államok és a nemzetközi helyzet 1945–1955 (Ism. Láng Imre) 433/II
434 TÖRTÉN"ETI IRODALOM kívül összetett oktatási és tanulási rendszernek csupán egy része, éspedig olyan része, amely a többi nélkül hatékonyan nem használható fel, sőt értékét is veszti." A szöveggyűjteménynek e célkitűzésből következően az a rendeltetése, hogy az egyetemi oktatás szerves részévé váljék, segítse elő és fokozza annak hatékonyságát, mélyítse el az előadásokon, szakkollégiumokon ós szemináriumokon elsajátított ismereteket, tegye érzékletessé a tananyagot, tágítsa a hallgatók látókörét, ösztönözzön a történeti folyamatok összefüggéseinek felismerésére, erősítse az önálló gondolkodás és ítéletalkotás készségét, s a dokumentumokból kirajzolódó mozaikok összekapcsolására és a következtetések levonására irányuló erőfeszítéseket. Nyilvánvaló, hogy a szöveggyűjtemény rendeltetésszerű felhasználása csak akkor lehetséges, ha a használat a tanulás során elsajátított szilárd alapismeretekre épül. Ezek megléte esetén felerősödik az oktatási folyamat hatása, plasztikussá és élőbbé válik a tanult ismeretanyag, s a hallgató a történeti folyamatok értőjévé, sőt — továbbfejlődése során — a tanulmányozott dokumentumok alkotó felhasználójává érik. Ahhoz, hogy a szöveggyűjtemény betölthesse a neki szánt szerepet és az egyetemi oktatás egyre nélkülözhetetlenebb részévé váljék, egy sor tartalmi, módszertani, szerkesztési problémával kellett szembenézni és sokirányú kísérletezés után meg kellett találni megoldásukat. Zsigmond László bevezetője érzékelteti ezeket a problémákat ós azt is, hogy a kötet szerzői nem tekintik véglegesen megoldottnak azokat, hanem építve a korábbi munkálatok tapasztalataira és a kötet összeállításának előzetes és menetközi vitáira — a gyakorlat próbájának vetik alá munkájukat. A szöveggyűjtemény tanulmányozója nem ismerheti a belső műhelyvitákat. A munkálatok végtermékét látja. Ennek alapján formál képet arról az úttörő munkáról, amit a szerzők elvégeztek, s a módszertani és más problémák megoldásának eredményességét egy kitűnően összeállított és a kitűzött célt maximálisan szolgáló köteten mérik le. A szöveggyűjtemény egyik fő érdeme a válogatás. Hatalmas a rendelkezésre álló anyag. Ebből kellett nagy önmérséklettel kiválogatni azokat a dokumentumokat és más, forrásértékű anyagokat, amelyek alkalmasak arra, hogy összefüggő láncolatot alkotva megvilágítsák a második világháború befejezésétől kezdődött mozgalmas évtized nemzetközi fejleményeit, a történeti fejlődés fő csomópontjait, a tárgyalt korszak alapvető tendenciáit, a mozgás fő irányait. A megfelelően válogatott anyag azután sugallja a történeti fejlődéssel adekvát periodizáció, a tartalmi rendszerezés, a tagolás megoldásait. Az utóbbiak adják a szöveggyűjtemény másik fő érdemét. A szerzők által elvégzett rendszerezés nyomán világosan kirajzolódnak a második világháború utáni nemzetközi fejlődés fő erővonalai, a tárgyalt korszak belső korszakhatárai, feltárulnak az összefüggések, érthetővé válik a fejlemények egymásutánja, az ok-okozati kapcsolat. Noha a kötet tárgya az 1945—1955 közti időszak, a szöveggyűjtemény jó válogatást ad az évtized történéseit megalapozó háború alatti események alapvető fontosságú dokumentumaiból is. Mivel a tárgyalt korszak lényegileg a háború folyamán előkészített nemzetközi rendezés és az ebből fejlődött átrendeződés időszaka, a szöveggyűjteménynek természetszerűleg az előzmények, a háború alatti világpolitikai és világgazdasági előkészületek dokumentumaival kell indulnia. A háború utáni rend kialakulása érthetetlen lenne a háború folyamán és befejezése után közvetlenül keletkezett alapvető fontosságú deklarációk és okmányok ismerete nélkül. A közölt dokumentumok az antifasiszta koalíció összekovácsolódásának, közös elhatározásainak és készülődéseinek mérföldköveit jelzik (az Atlanti Charta, az Egyesült Nemzetek nyilatkozata, az amerikai—angol kölcsönbérleti megállapodás, a moszkvai, kairói, teheráni, jaltai, potsdami értekezletek anyagai, az ENSz alapokmánya, a nemzetközi gazdasági, pénzügyi, munkaügyi és kulturális szervezetek egyezményei).