Századok – 1972

Történeti irodalom - Acta marxistica–leninistica (Ism. Blaskovits János) 428/II

429 TÖRTÉN"ETI IRODALOM hozzászóló helyesen kiemelte, hogy Lenin tanításait mindig az adott történelmi viszonyok alapos tanulmányozásával szabad csak megközelíteni, mert csak így tudjuk kiemelni ezekből a tanításokból azt, ami nem egyedi (tehát nem csak az orosz viszonyokból és az adott történelmi helyzetből következik), ami általánosan érvényes, egyetemes jelentőségű, s ami — ha nem is változtatás nélkül, — de elősegíti, hogy helyesen értékeljük korunk nagy problémáit, s helyesen tudjuk megszabni azokat a feladatokat, amelyeket a mai világhelyzet és a szocialista építés során felmerülő problémák állítanak elénk. Ez a megközelítési mód egyrészt megóv attól, hogy Lenin tanításait dogmatikusan kezeljük, és attól is, hogy ezeket a tanításokat, illetve ezek jelentőségét leszűkítsük Lenin életének időszakára, és ezzel megfosszuk magunkat egy olyan segítségtől, amely nélkülözhetetlen korunk problémáinak megértéséhez és megoldásához. Lenin szokta mondani tréfásán egy-egy új kérdés felmerülésekor, hogy ezt „meg kell tanácskozni Marx-szál". S ugyancsak Lenin mutatott rá példát — erre az ülésszak hozzászólói nem egy esetben utaltak —, hogy az oroszországi viszonyok és az imperializmus időszakában nem betű szerint értelmezte a marxizmust, s amiben a történelem egyes állásfoglalásokat túlhaladott, ott bátran módosította azokat. Gondoljunk csak olyan nagy horderejű kérdésre, mint a proletárforradalom győzelmének és a szocializmus felépítésének lehetősége egy országban. A recenzió megszabott terjedelme és móginkább a tudományos ülésszakon elhangzott igen sok irányú hozzászólás lehetetlenné teszi ezek részletes értékelését. Hiszen a referátumon, a Lenin személyéről szóló előadásokon túl sok előadás hangzott el a filozófia, a politikai gazdaságtan, a tudományos szocializmus tárgyköréből, s egy-egy hozzászólás a pártélet, a szovjet hadsereg szervezésének, a szocialista világrendszer fejlődésenek kérdéseiről. Köztük olyan, aktualitásuknál fogva nagyjelentőségű témákról, mint a szocialista demokrácia, a szocialista gazdasági építés, köztük a terv és piac helyes összehangolásának kérdései, a nemzeti kérdés és a szocialista országok együttműködése, a filozófiai front mai vitatott kérdései stb. A recenziónak nem feladata, hogy valamennyi kérdésben állást foglaljon, bíráljon, vagy helyreigazítson, elég néhány általános érvényű kritikai megjegyzést tenni. A kötetben foglalt felszólalások nagyobb része helyesen, jó történeti érzékkel interpretálja Lenin tanításait egyes nagy jelentőségű kérdésekről, ennek alapján a magyarországi és más szocialista országok tapasztalatait számba véve helyesen értékelik napjaink problémáit, feladatait. E tekintetben azonban néhány hozzászólás kissé bátortalan, nem jutott elég hely ós idő bennük korunk problémáinak a helyesen interpretált lenini tanítások alapján történő megközelítéséhez, pedig néhány helyen szinte kívánkozik a következtetések levonása. Kisebb mértékben, de előfordul az is, hogy a lenini tanításokat mechanikusan próbálják alkalmazni jelenlegi problémáinkra; összemosódik, hogy mi az, amit a kérdésről Lenin mondott, és mi az, amit Lenin tanulmányozása alpján, a mai viszonyok, tehát a konkrét körülmények konkrét ismeretében mi mondunk. Előfordul néhány leegyszerűsítő általánosítás is. így pl. két, egyébként színvonalas hozzászólás foglalkozik azzal a napjainkban rendkívül akt uális kérdéssel, hogyan kell felhasználni az áru-és pénzviszonyokat a szocialista építés érdekében. Pontosabban: hogyan látta ezt a kérdést Lenin, értékelve a gazdasági építőmunka első tapasztalatait Szovjet-Oroszországban. Ezzel kapcsolatban olvashatjuk: „Lenin felismerte, hogy a szocializmus felépítése érdekében uralmunk alá kell hajtanunk ós fel kell használnunk az áru- és pénz viszonyokat. Ezt a felismerést a Szovjetunió és a többi szocialista ország a szocialista építés gyakorlatában valósítja meg" (137. 1.). Egy másik felszólalás ezt a megállapítást minden megjegyzés nélkül kiterjeszti az elmúlt évtizedek szocialista építőmunkájára is (130. 1.). Mindkét szerzőnek lényegében ós történelmi értelemben igaza van, de azért tudjuk, hogy az 1950-es évek elején a kelet-európai szocialista országokban