Századok – 1972
Tanulmányok - Szász Zoltán: Az erdélyi román polgárság szerepéről 1918 őszén 304/II
322 SZÁSZ ZOLTÁX katasztrófának kell tekinteni. Arra kell törekedni minden lehetséges eszközzel, hogy a forradalomnak elsősorban nemzeti jelleget adjunk" írja a RNT lapja, mely máshol is hangsúlyozta, hogy ,,a RNT nem egy forradalom szülötte". „. . . Senki sem várja tőlünk, hogy kövessük a budapestiek példáját, republikánusokká, dinasztiaellenesekké, forradalmárokká váljunk; nem voltunk azok eddig, s nincs okunk a jövőben azzá lenni" . . . „Elválunk ... és elindulunk a magunk útján . . . óvakodván a budapestiek sorsától, mert nem óhajtjuk, liogv arra vitessünk, amerre nem akarunk, és oda érkezzünk, ahová menni nem akartunk; megkíséreljük magunk irányítani az események folyását, nehogy azok vigyenek bennünket, hanem mi vezessük azokat" írta egy vezető román lap.113 A korabeli Magyarországot összetartó főerők bukása (a közös hadsereg felbomlása, a hagyományos uralkodó osztályok hatalmának összeomlása), valamint az európai burzsoáziának a kelet-európai forradalmak által kiváltott világméretű reakciója a román polgárság számára kész helyzetet teremtett, egyben megszabta a román nemzeti mozgalom továbbfejlődésének lehetséges irányát is. * A Központi Román Nemzeti Tanács október 31-én kibocsátott felhívásában minden román nemzetiségű katonát ,,a román nemzeti tanács katonájának" nyilvánított. A központi tiszti és katonatanács Bécsben székelt. A forradalom kitörése előtt az olasz frontról Budapestre, majd a Nemzeti Párt döntése alapján Bécsbe utazó Maniu „titkos gyűléseken" az ott tartózkodó románajkú tisztek előtt kifejtette, hogy elsőrendű feladatuk csapataik fegyelmének megőrzése. Mintegy 100 tisztből alakította meg a bécsi román katonatanácsot, amely a kb. 5000 főnyi román nemzetiségű szászvárosi 64. gyalogezredre támaszkodott. Az Ausztriai Román Nemzeti Tanács elnöke: C. Isopescu-Grecul képviselő, Maniuval még október 31-én kihallgatásra jelentkezett Stöger-Steiner hadügyminiszternél, s a román tisztek megállapodása alapján a román ezredek feletti parancsnokság átvételét kérte. A hadügyminiszter beleegyezett Maniuék kívánságainak teljesítésébe.114 Az ezred átköltözött a Ferdinánd-kaszárnyába, s katonái felesküdtek a román nemzeti zászlóra. Az ezredet a hadügyminiszter igénybevette a bécsi „zavargások" lecsillapítására. Maniu viszont a segítségnyújtást újabb kívánságok teljesítésétől tette függővé. Ezúttal az egész Wiener-Neustadt-i katonai tábort, élelmet és különvonatokat kért a román katonák számára, amire ígéretet is kapott.115 A bécsi román katonatanács a cseh forradalom kitörését követő napokban a „Prágai Román Légiót" a cseh kormány rendelkezésére bocsátotta,1 1 " s ezzel elősegítette az új állam megszilárdulását. A bécsi akció távolabbi célja az volt, hogy az olasz frontról hazaözönlő 113 Az idézetek sorrendje: Románul, 1918. dec. 7.; Románul, 1918. nov. 12.; Drapelul, 1918. nov. 19. — Liveanu: i. m. 507, 510, 547 — 548. 1. 114 Amikor a hadügyminiszter tanácskozásra visszavonult, Maniu azt mondta küldött-társának: „Most öt perc alatt elválik, vajon a forradalomban megnyerjük a vezetőszerepet, vagy hadbíróság elé állítanak és talán főbelőnek bennünket." (Sever Stoica: Iuliu Maniu. Cluj. 1934. 114. 1.) 115 Clopotel: i. m. 56—57. 1. Ekkor állítólag 20 000 román katona tartózkodott Bécsben és 60 000 Wiener-Neustadtban. J. Maniu: Unirea Ardealului. (Rádióbeszéd 1934. jan. 24.) Klny. 116 Clopopel: i. m. 67. 1.
