Századok – 1972
Tanulmányok - Szász Zoltán: Az erdélyi román polgárság szerepéről 1918 őszén 304/II
AZ ERDÉLYI ROMÁN POLGÁRSÁG SZEREPÉBŐL 1918 ÖSZÉX 315 megye bányászközségeiben;6 3 munkástanácsok egész sora alakult. Mindezek a megmozdulások6 4 a nagyobb központok mozgalmainak hatása alatt bontakoztak ki. A munkásság és katonaság október 30. —november 3. közötti mozgalma hatására a még meglevő katonai egységek feloszlottak, és így a leghatásosabb elnyomó eszköz — a hadsereg — megszűnt létezni; a parancsnokságok hatáskörében a tiszteken6 5 kívül alig maradt valamilyen effektív erő. Kolozsvárt és Aradon a szociáldemokrata párt a szervezett munkásságot használta fel a rend fenntartására. Ilven viszonyok között a szakszervezetek befolyása szinte órák alatt megnőtt; általános érvénnyel bevezették a 8 —9 órás munkaidőt, s bizonyos fizetésemeléseket is eszközöltek.66 Az államapparátus legfontosabb végrehajtó szerveinek megbénulása, illetve széthullása, a munkásság és a katonaság megmozdulásai elősegítették a Iiarasztmozgalmak kibontakozását. A parasztmozgalmak és a nemzeti tanácsok Erdélyben A hadügyminiszter leszerelési rendelete az adott helyzetet szentesítette, hiszen a hadsereg amúgy is felbomlott, vagy felbomlóban volt. A lefegyverzés — végső soron ez a kormányrendelet célja — nehezebben volt megvalósítható, mert a katonaság jelentős része egyszerűen nem akart megválni fegyverétől s számos esetben a hazatérő katonák a leszerelés biztosítására kiküldött katonai alakulattal is összetűztek. Erdély hatványozottan elmaradott, agrárcentrikus társadalmi struktúrája miatt a katonaság hazatérésének fokozott jelentősége volt. Nagyobb megmozdulás csak a hadsereg leszerelése után volt lehetséges, hiszen a hazatérő katonák ideológiailag és forradalmasodás szempontjából messze felülmúlták a falvakban otthonmaradtakat. 489 570 mozgósított erdélyi románból Cheresteçiu szerint 468 483 paraszt volt. A társadalmi ellentétektől feszülő falvak megmozdulásának kiváltó mozzanata elsősorban a budapesti forradalom és az ezt követő vidéki munkásmegmozdulások sora volt. A korábbi egyéni kísérletek, melyek az elkeseredett parasztság valódi hangulatát tükrözték, mintegy előjelei voltak a bekövetkező felzúdulásnak. Októberben például Arad megyében egy hazatérő katona megölte a községi jegyzőt s bírái előtt állítólag kijelentette: ,,Én csak megkezdtem, de a többiek is így fognak végezni a jegyzőkkel."67 A jóslat valónak bizonyult, mert amikor a november első napjaiban hazatérő katonaság az erdélyi falvakat is forradalmasította,6 8 a parasztok haragja elsősorban a jegyzők ellen fordult. A jegyzők a falvakban szinte egyedül testesítették meg az államhatalmat. Szerepük különösen megnőtt a háború alatt; ők intézték a katonai felmentéseket, az állat- és takarmányrekvirálásokat, a S3 P. I. Arch. 1918. A XVII. 7/49. 64 P. I. Arch. 1918. A XVI. 7751—52. fir ' Az első napokban a tisztek nagyrésze a forradalom híve volt, s napokig nem lehetett karhatalmi alakulatot szervezni. Vö. Apáthy : i. m. M Liveanu : írv 487. 1. 67 Aradi Hírlap, 1918. okt. 25. 68 Aradi Közlöny, 1918. nov. 3. — Az 1918-as parasztmozgalmakra ld.: Iosif Kovács : Date eu privire la lupta täränimii din Transilvania ín toamna anului 1918. Anuarul Institutului de is torié din Cluj. 1958- 1959. 313—342. 1.
