Századok – 1972
Tanulmányok - Szász Zoltán: Az erdélyi román polgárság szerepéről 1918 őszén 304/II
AZ ERDÉLYI ROMÁN POLGÁRSÁG SZEREPÉRŐL 1918 ŐSZÉN 311 A Monarchia összeomlása és a polgári forradalom győzelme Erdélyben A Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme egyben a középkeleteurópai politikai viszonyok gyors és gyökeres megváltozását jelentette. Mindaddig, amíg az itt élő népek szomszédságában létezett a cári Oroszország, addig annak Közép-Keleteurópa irányába kifejtett előretörésével szemben — az egyensúly érdekében — a Habsburg-birodalomnak megvolt a maga történelmi szerepe.3 8 Az orosz forradalom győzelmével, Németország háborús végelgyengülésével együtt gyöngülő Osztrák-Magyar Monarchia nemzetközi politikai szempontból is tulajdonképpen feleslegessé vált. Ezzel azonban még nem dőlt el a gazdasági egységet képező 50 milliós birodalom sorsa. A történelem több lehetőséget kínált fel, kérdéses volt, vajon melyik realizálódik. Lehetségesnek látszott az is, hogy az itt élő elnyomott népek egymásra találjanak, miként az az orosz forradalomban történt, s bár az Oroszország és Ausztria-Magyarország helyzete közötti számos hasonlóság mellett legalább annvi különbözőség is fennállott, a burzsoáziának sok erőfeszítésébe került, hogy egy ilyen proletáregység kialakulását meggátolja. A nemzetek önrendelkezésének wilsoni változata indirekt módon ilyen funkciót is betöltött.39 Az antant nehezen döntött a Monarchia sorsa fölött. A francia politikusok inkább a Habsburg-birodalom felbontását tartották célszerűnek, míg az angolok4 0 és az amerikaiak4 1 inkább a konzerválás hívei voltak, amelyben kétségtelenül szerepet játszott az Európa eljövendő erőviszonyaira vonatkozó elképzelések közötti ellentét. Bárhogy alakult is a nyugati hatalmak álláspontja ebben a kérdésben, minden antant-politikus előtt nyilvánvaló volt, hogy a Monarchia helyén nem keletkezhet „légüres tér", hanem olyan állam, vagy államok sora, amely a jövőben Németországgal és a kommunista Oroszországgal szemben egyaránt biztosítja az egyensúlyt. 1918 tavaszán úgy látszott, hogy a bukaresti béke miatt az Antant az Erdélyt Romániának ígérő 1916-os titkos szerződést már nem tekinti érvényesnek. A Monarchia katonai gyengesége, különbéke-kísérleteinek bizonytalansága láttán azonban 1918 nyarán már Lansing is a Habsburg-birodalom felbontására ösztönözte Wilsont,42 s ősz felé az angol és francia miniszterelnök ígéretet tett a párizsi „román egység tanácsának" a románok uniójára vonatkozóan. Nem szabad figyelmen kívül hagyni azonban, hogy az Egyesült 38Engels, F.: Die Rolle der Gewalt in der Geschichte. Marx—Engels —Lenin — Stalin zur deutschen Geschichte. Bd. II/2. Berlin. 1954. 1064. 1. — Az antant állásponjára lásd Victor S. Mamatey: The United States and East Central Europe 1914—1918. A Study in Wilsonian Diplomacy and Propaganda. Princeton University Press. 1957, 150. és kk. 1. valamint Liveanu: i. m. 87 — 90. 1. 39 Szociális forradalom, 1918. okt. 16. 40 Mamatey: i. m. 176. 1. 41 Az amerikai álláspont változására ld. még V. Stoica: In America pentru cauza româneascâ. Bucuresti. 1926, 82 1.; A különbéketái'gyalásokra általában: A. J. May: Woodrow Wilson and Austria-Hungary to the end of 1917. Festschrift für Heinrich Benedikt. (Hrsg. H. Hantsch u. A. Novotny.) Wien. 1957. 213—234. 1. — G. A. Macartney — A. W. Palmer: Independent Eastern Europe, a History. London. 1962. 39—96. í. illetve V. Túrok: Ocserki v isztorii Avsztrii (1918—1929). Moszkva. 1955. 56. és kk. 1. — Újabb mű: Vasile Netea: The Year 1918 in Romania. East European Quarterly. 1969. 1. sz. 71—93. 1. 42 Mamatey: i. m. 267. 1. 3*
