Századok – 1972
Tanulmányok - Szász Zoltán: Az erdélyi román polgárság szerepéről 1918 őszén 304/II
Szász Zoltán-Az erdélyi román polgárság szerepéről 1918 őszén" A román polgárság elhelyezkedése Magyarország társadalmában A dualizmuskori Erdély, mint ismeretes, Ausztria-Magyarország, pontosabban az akkori Magyarország egyik alkotórésze volt. A történeti Erdélynek 1910-ben — magyar statisztikai adatok alapján — 1 470 021 román (55%), 918 217 magyar (34,3%), 234 085 német (8,7%), s 2% más anyanyelvű lakosa volt.1 Ha a későbbi értelemben vett Erdélyt (Erdély, Bánság, Máramaros és a Körösök vidéke) egészében vizsgáljuk, akkor sem számottevő a népességi mutatók változása.2 Erdély nemzetiségi térképét az a tény bonyolítja, hogy a különböző nemzetiségű lakosság jobbára egymással elkeveredve élt. Fogaras megyében például — ahol a román lakosság számaránya a legnagyobb — még mintegy 12% magyar lakos volt. A városok lakossága az iparosodás és a kereskedelem, a közigazgatási apparátus és nem kis mértékben a kulturális intézmények révén már korábban is magyar többséget mutat. Azt, hogy a románság a városi népességnek mindössze 17,9%-át alkotta,3 a történelmi örökség mellett elsősorban abban kell látnunk, hogy a magyarországi román társadalom kapitalista jellegű felbomlása, tulajdonképpen csak igen kis mértékben következett be. Ennek az átalakulásnak a kezdetlegessége különösen „felül" volt érzékelhető, mert amíg a történeti Erdélyben a többségében földnélküli mezőgazdasági munkások 61,7%-át, a mezőgazdasági cselédek 68%-át, * Az 1918-as forradalomnak kiterjedt irodalma van. A magyar munkák kimerítő fölsorolását és ismertetését ld.: Siklós András: Az 1918—1919. évi magyarországi forradalmak. Források, feldolgozások (Bpest. 1964, 205 1.) e. kötetben. Az események legújabb feldolgozását adja Hajdú Tibor könyve: Az 1918-as magyarországi polgári demokratikus forradalom (Bpest. 1968, 471 1.). A forradalom erdélyi eseményeivel a magyar marxista történetírás nem foglalkozott. Az újabb román történeti irodalomból elsősorban három nagyobb tanulmányra támaszkodhattam: V. Liveanu: 1918. Din istoria luptelor revolutionäre din Romínia. Bucuresti. 1960, 678 1., Din istoria Transilvaniei. II. (Bucuresti. 1961), M. Constantinescu stb.: Zur nationalen Frage in Österreich-Ungarn 1900—1918. Die nationale Frage in der Österreichisch-Ungarischen Monarchie 1900—1918. Bpest. 1966. A legújabb román irodalom reprezentatív kötete — Desävirsirea unificärii statului national román (szerk. M. Constantinescu és §t. Pascu). Bucuresti 1968, 515 1. — e munka elkészülte után jelent meg. Lényegében az ebben a kötetben kifejtett koncepciót követi az 1968-as évforduló alkalmából publikált, egyébként különböző színvonalú munkák egész sora. 1 Összesen 2 678 367 lakos. Les négociations de la paix hongroise. Tome I. Bpest. 1920, 54., 167. 1. 2 5 265 444 lakosból magyar anyanyelvű 32,4%, román 53,2%, német 10,6%; 1910-es adatok alapján. Les négociations de la paix hongroise. I. köt. 166. 1., az 1930-as népszámlálás szerint a fenti terület népességének 24,4%-a magyar, 57,8%-a román, 9,8%-anémet, 3, 2%-a „zsidó" volt. Ld. a román statisztikai intézet adatait a LaTransylvanie, Bucuresti 1938, 816. lapján. 3 Les négociations tie la paix hongroise I. köt. 154—163. 1.
