Századok – 1972

Tanulmányok - Zimányi Vera: A nagymartoni kerület gazdaság- és társadalomtörténete a XVI. századtól 1768-ig 5/I

A NAGYMARTONI KERÜLET GAZDASÁG- ÉS TÁRSADALOMTÖRTÉNETE 17 i must után pedig 62 bécsi dénárt fizettek az uradalomnak, amely a győri püspökségtől bérelte a tizedet. Kölesből tényleges tizedet kellett adniuk.3

2 Állami adóterheiket a dicajegyzékek alapján számíthatnánk ki. A fraknói uradalom azonban ekkor az alsó-ausztriai kamarához tartozott, és így nem szerepel ezekben a konskripciókban. Az ugyancsak a nagymartoni kerülethez tartozó Loipersbachon azonban, amely Sopron város jobbágyfalva volt, 1549-ben 13 portát írtak össze a paupereken és az új házakon kívül. Az 1548-as országgyűlés 2 ft adót szavazott meg portánként: Loipersbach tehát 26 ft adót fizetett..1598-ban a jobbágyok az adójegyzékben összeírt házanként 1 — 1 ft-ot adóztak; Walbersdorfon pl. 21 házat írtak össze, ez tehát ugyanennyi forint adót jelentett az egész községnek. Későbbi időből származó adataink: az 1635-ös országgyűlés 5 ft adót -f- 50 denárnyi, a koronaőröknek rendelt pénzt vetett ki egy-egy portára. Ugyanebben az évben pl. Tormafalun 3 1/2 jobbágy-, és 1 1/2 zsellérportát írtak össze, az egész falu adója tehát 27 ft 50 den. volt.' Marz ugyanennyit adózott, Loipersbach összesen 16 ft 50 dénárt, Walbersdorf 8 ft 25 dénárt fizetett állami adóba. Az állami adó tehát ekkor nem volt súlyos. A XVI XVII. század fordulóján dúló ún. 15 éves háború azonban ha közvetve is, de súlyosan érintette a különben olyan kedvező viszonyok között élő uradalom lakosságát. A források nagyarányú pestisjárványról tudósítanak bennünket, amely minden bizonnyal az átvonuló katonaság révén érte el e vidéket is. A fraknói uradalom, amely ezekben az években még az alsó-ausztriai kamaránál volt zálogban, nem szerepel részletesen a dikajegyzékekben, de a közvetlenül szomszédos vidékekre vonatkozó feljegyzéseket mégis tanulságos itt felemlíteni. így pl. az 1600. évi dikajegyzékben Nyék (Neckenmarkt) 60 összeírt háza mellett 40 pestis miatt elnéptelenedett házat jegyeztek fel („desertae propter pestem"). Haricsán (Horitschon) 29 összeírt háza mellett 20 „desertae peste vastata"; Boldogasszonyfalván (Unterfrauenhaid), amely ekkor a Dersffy család birtoka, 20 ép ház mellett 22 pestis miatt pusztává vált házat találunk („desertae ex peste"), Czindorfon pedig 55 összeírt ház mellett 36 pestis miatt pusztává váltat jegyeztek fel. A századforduló mérlegét megvonva megállapíthatjuk, hogy a fraknói uradalom jobbágyai igen kedvező gazdasági körülmények között éltek, szolgáltatásaik az ország más részén élő jobbágyság helyzetéhez viszonyítva igen alacsonyak voltak. Mégis nagyfokú pusztulás képe bontakozik ki előttünk, ennek azonban nem társadalmi, hanem háborús, ill. természeti okai vannak elsősorban. A tapasztalat azonban azt mutatja, hogy kedvező gazdasági, társadalmi körülmények között egy-egy település viszonylag hamar kiheveri a háborús vagy természeti csapásokat. Az elkövetkező időkben különben is döntő változást okozott az uradalom jobbágyainak életében az a tény, hogy 1622-ben a kamara birtokából átkerültek Esterházy Miklós nádornak, a kor egyik leghatalmasabb, legvagyonosabb és legbefolyásosabb i magyar arisztokratájának a tulajdonába, majd 1626-ban közjogilag is bekebelezték az uradalmat Magyarországba. Ezzel a mintegy másfél évszázados osztrák birtoklás, amely nem elhanyagolható befolyást gyakorolt az uradalom jobbágyainak az életére, véget ért. De vajon ezáltal teljesen megváltozott-e a helyzetük és ugyanolyanná vált-e, mint amilyen a Magyarország egyéb részein élő jobbágyoké volt ? Mielőtt e kérdést közelebbről 32

Az 1589-es urbárium adatai. OL. Esterházy hg. lt. P. 108. Rep. 66. N. 1. 2 Századok 1972/1