Századok – 1972

Folyóiratszemle - Stone; Lawrence: Irástudás és műveltség Angliában 1640–1900 231/I

232 FOLYÓIRATSZEMLE des, a migráció és a családszerkezet kulturális befolyását veszi számba. Utolsó előtti helyen szerepel Stone-nál a gazdasági tényező, melyet elsősorban a XIX. század második felétől tart jelentősnek. A műveltségre ható tényezők között végezetül említi az állam szerepét, itt elsősorban az állam tudatos művelödéspolotikájáról szól. A második fejezet ,,A műveltség bizonyítékai" címmel (98 126. 1.) a szerző által feltárt és rendszerezett anyag alapján az írástudás elterjedésének történeti útját rajzolja meg. Kiinduló pontként az 1642-es adatokat vizsgálja. Következtetéseit a parlamentnek tett ünnepélyes hűségeskü eredeti aláírásaira alapozza, a névaláírást az elemi fokú írástudás bizonyítékának tekintve. Különböző megyék falusi templomainak egész sorában írták alá a parlamentnek beküldött okmányokat, ós így Stone egyszerre szerezhet bizonyságot az írástudás elterjedéséről Anglia különféle területein, megrajzolva ezzel a forradalom előestéjén álló ország műveltségi térképét. Megállapítása szerint átlagosan a férfiak 30%-a volt írástudó, legtöbben a déli városok lakói közül (60%), legkevesebben az északi és nyugati vidékeken (15—20%), London környékén mintegy 40%-ban. Ezt követően a szerző a fejlődés trendvonalait igyekszik kitapintani 1840-ig, amikor megkezdték az adatokban gazdag „Altalános születési, halálozási ós házassági regiszter" rendszeres kiadását. Eddig az időpontig az adatok sajnos csak igen szűkösen, véletlenszerűen állanak a kutatók rendelkezésére. E 200 esztendős időszakban a legtöbb segítséget a házassági anyakönyvek adják, melyekben 1754-től Lord Hardwicke rendelete alapján mindkét félnek alá kellett írnia a nevét. Stone azonban már az 1642—1754 közötti korszakból is talált használható anyakönyveket. Hosszan taglalva a források kezelésével kapcsolatos számtalan problémát, Stone rátér a műveltségi színvonal társadalmi kategóriánkénti részletes elemzésére. Véleménye szerint a társadalmi hierarchia csúcsán álló rétegek, a földbirtokosság, a papság, a professional réteg szinte 100%-ban írástudó volt. A paraszti rétegek (husbandmen, yeomen, farmers), valamint a kézművesek és kereskedők rétegeinek műveltségi szintje 1675 körűiig egyenletesen fejlődött, ekkorára elérve a mintegy 70—80%-os írástudást. A „tanulatlan munkások" és „szolgák" kategóriájában a szintemelkedés ugyancsak nyomon követhető, de az 1675 körűire elért színvonal nem haladta meg a 35—40%-ot. Mindhárom nagyobb kategóriában hirtelen megtorpanás következik be 1675 után, és szinte alig mutatható ki fejlődés a következő száz évben. Csak a XIX. század elejétől tapasztalhatunk újra szintemelkedést a társadalom valamennyi csoportjában. Ennek okait vizsgálva Stone külön is foglalkozik a század első két évtizedének kulturális fejlődésével Oxford grófságban. A statisztikai adatokat összegezve Stone megállapítja, hogy míg 1642 körül a férfilakosság egyharmada volt írástudó, az arány kétszáz óv alatt kétharmadra javult. Ez azonban még mindig azt jelentette, hogy jó 30%-a a felnőtt férfiaknak még a korai viktoriánus korszakban is analfabéta volt, ós a leírhatatlan nyomorúság mellett éppen ez a mozzanat határozta meg a társadalom alsó harmadának helyzetét. A népoktatás rendszerének kiépülése azonban — több más tényezővel együtt — alig fél évszázad alatt felszámolja az írástudatlanságot Angliában. Stone felhívja a figyelmet a műveltségi szintkülönbségek földrajzi sajátosságaira: a várakozásokkal ellentétben 1840 körül már az északi területek vezetnek. Ez többek között a hagyományosan magas színvonalú skót kulturális élet kisugárzásának is köszönhető, de szerepet játszott a kedvező helyzet kialakulásában az is, hogy itt nem volt szükség a délihez hasonló arányban gyermekmunkára. A Londontól északra és keletre fekvő területek alacsony műveltségi szintjének okaival kapcsolatban a szerző csak találgat: a pontos és megbízható válasz megfogalmazásához további kutatásokra van szükség. Az adatok azt mutatják, hogy a XIX. század elején a vidék műveltségi színvonala a városé felett állott, ami — a szerző megállapítása szerint — új érv az angol életszínvonal történeti alakulásáról folyó vitában.