Századok – 1972

Történeti irodalom - Vasari; Emilio: Ein Königsdrama im Schatten Hitlers (Ism. Fejes Judit) 208/I

174 TÖRTÉNETI IRODALOM 209 a kisantant részéről nem fenyegetett komoly beavatkozás, illetve a fenyegetések „üresek és semmitmondóak" voltak. Ez nem felel meg a valóságnak, a kisantant államok április 2-án ultimátumot küldtek, amelyben casus bellinek tekintették a restaurációt. Egyébként sem meggyőző a királypuccsban személy szerint is érdekelt Gratzra hivatkozni, és elfogadni helyzetelemzését. Vasari így arra a következtetésre jut, hogy elsősorban a belpolitikai helyzet, és személy szerint Horthy miatt hiusult meg a restauráció. Amikor a király megérkezett Szombathelyre, az általa kinevezett kormány tagjai úgy vélekedtek, hogy a kisantant fellépése csak akkor lehet veszélyes, ha a restaurációt nem kíséri belső egység és megszilárdulás; ezért Horthy megnyerésével kell a restaurációt végrehajtani. Ezért kereste fel a király Horthyt, akciója azonban megbukott annak ellenállása és taktikázása miatt. A szerző eléggé gondosan, elemző módon mutatja meg azt a belpolitikai közeget, amely a király és Horthy mozgási lehetőségeit megszabta. A restauráció szerinte az uralkodó osztály hagyományos és új elemei között keletkezőben levő kompromisszumon tört meg, mely jelezte az erőeltolódást a dzsentri-katonatiszti csoportok (szerző a „szabad királyválasztók" megjelölést használja) javára. A király távozása utáni időszakot Horthyék pozíciójuk további megszilárdítására, a legitimisták leszerelésére használták fel, továbbhaladt a rendszer konszolidálódási folyamata. De a helyzet arra kényszerítette a királyt, hogy ismét megpróbálkozzék a hatalomátvétellel, amíg erre egyáltalán lehetőség van. A katonai erővel történő fellépés a rossz előkészítés, a szabad királyválasztók csatasorba állása, Horthynak a hatalomhoz való ragaszkodása miatt bukott meg. A szerző a második királypuccs esetében is makacsul ragaszkodik álláspontjához, hogy ti. a külpolitikai helyzet kedvező volt, a „nagyszabású és merész történelmi kaland semmiképp sem volt már kezdettől kudarcra ítélve". Arra hivatkozik, hogy Csehszlovákiában pl. a mozgósítás nem járt sikerrel, így nem küldhetett volna jelentős erőket Magyarországra. Horthy és köre ezzel szemben mindkét esetben a külpolitikai fenyegetettséggel érvel, mind a király, mind az ország közvéleménye előtt, természetesen propagandisztikusan eltúlozva a veszélyt. (Jellemző Gömbös fellépése a budaörsi „csata" előtt.) A második restaurációs kísérletre is érvényes, hogy mind a kül-, mind a belpolitikai körülmények kedvezőtlenek voltak megvalósulásához. A szerző figyelmen kívül hagyja, hogy a környező országok közti kapcsolatokat pontosan az első királypuccs fűzte szorosabbra, és bővítette ki a kétoldalú szerződések körét. Másrészt, ha az első az uralkodó osztály különböző csoportjai között kialakulóban levő kompromisszumon bukott meg, fokozottabb mértékben érvényes ez a másodikra, hiszen nem utolsósorban az első kísérlet gyorsította meg ezt a folyamatot. Vasari koncepciója szerint „1921 októberétől nyílegyenes út vezet 1944 októberéhez"; ok-okozati összefüggést lát a Habsburg restauráció meghiúsulása és Németország kelet-európai térnyerése közt. Úgy látja, az alkotmányos monarchia belpolitikai vonatkozásban demokratikusabb berendezkedést ós vonalvezetést jelentett volna, amely megvalósítaná a földreformot és szociális reformokat. A Horthy-rendszerben pontosan az uralkodó osztályon belüli kompromisszum miatt — amelyre maga a rendszer épült —, nem került rá sor. A IV. Károly és Horthy közti karakterbeli különbségek kiemelésével is ezt igyekszik alátámasztani a szerző. A demokratikusabb belpolitikából következett volna a nyugati, elsősorban francia orientációjú külpolitika, mint ahogy a restauráció meghiúsulásából következett a francia orientáció lehetőségének elutasítása, a Németországhoz való közeledés. A továbbiakban a harmincas évek nemzetközi életének fő problémájaként tárgyalja a szerző a „Habsburg, vagy Anschluss" kérdést. A harmincas években valóban ismét napirendre került a restauráció kérdése. Hitler hatalomra jutása után mint az 14 Századok 1972/1