Századok – 1972

Történeti irodalom - Hill; Christopher and Edmund Dell: The Good Old Cause. The English Revolution of 1640–1660 (Ism. Wittman Tibor) 205/I

174 TÖRTÉNETI IRODALOM 206 Az új bevezetésben Ch. Hill igyekszik hasznosítani az azóta folyt, nem kis részben az ő nevéhez fűződő kutatások eredményeit, és bizonyos terminológiai módosításokat is eszközöl. Engedményt tesz az angol történész közvéleménynek, amely 1949 óta nem tette magáévá a marxista értelmezésű „feudális" és „burzsoá" fogalmakat, és ezért ezek használatát korlátozza, megmagyarázza, hogy az előbbin a hagyományos termeléshez, az utóbbin az árutermeléshez kötött társadalmi erőket érti (20.1.). Különösen kiemeli a tőkés nagybirtok szerepét és a parlamenten keresztül az abszolutizmusra gyakorolt nyomását, szemben a kontinentális abszolút monarchiákkal, ahol az állandó harseregek tisztikara működött ebben az értelemben. A vallás szerepéről megállapítja, hogy sokkal szélesebb volt a funkciója akkor mint ma, a politikát, filozófiát is magában foglalta és két „életforma" harcának adott ideológiai keretet (22. L). Érdekes módon hangsúlyozza Hill, hogy a németalföldi forradalomhoz hasonlóan az angol forradalmi harc is a „nemzeti függetlenségért" folyt, mivel I. Jakab ós I. Károly az ország politikáját alárendelte a spanyol érdekeknek. A nemzetközi helyzetről informáló szemléltető anyag (5. rész, 197—211. 1.) valóban felveti ezeket a kérdéseket, de véleményünk szerint a függés tudati tényezőit nem lehet a gazdasági és politikai vonatkozásokkal, a Németalföldön meglevő függési szálakkal összetéveszteni (23. 1.). A másik értékelés, ami után szintén kérdőjelet lehet tenni, a forradalmi helyzet megítélése. Hill ezt kizárólag az 1569 (északi bárók veresége) és 1688 (Nagy Armada szétszórása) óta megerősödő polgárság, a „kereskedő osztályok" és a „kincstári feudalizmus" útját járó abszolút kormányzat ellentétes érdekeinek összecsapásában látja, mind a tőkésedő nagybirtok, mind az általa tönkretett parasztok tömegeinek szerepe elsikkad (25. 1.). Helyesen nyer hangsúlyt a forradalom társadalmi jellege, de e rövid bevezetőből kimaradt sok fontos megállapítás. Bizonyos egyszerűsítés veszélye is fellép, amikor Hill az 1649-es fordulatot, a köztársaság kikiáltását „a hadsereg diktatúrájának", az előző társadalmi forradalommal szemben „politikai" forradalomnak minősíti (28—29. 1.). Igaza van, hogy nem következett be „parasztforradalom" mint később Franciaországban és Oroszországban, de ilyen értelemben az előző szakaszt is nehéz „társadalmi forradalomnak" minősíteni. Lényegében itt terminológiai kérdésekről van szó, és a marxista értelmezés s terminológia felemás használata oda vezet, hogy néhány sorral lejjebb az olvasó nem tudja megmagyarázni magának, miért ez a csak „politikai" fordulatot képviselő hadsereg „tudta egyedül védeni a Forradalom vívmányait" (29. 1.). A paradoxonok kedvelése az 1688-as események értékelésében kulminál: „A polgári forradalom győzött, a puritán forradalom elbukott" (30. 1.). A bevezetésnél többet mond a jól kiválasztott és megfelelő módon rövidített forrásgyűjtemény. Az anyag elrendezése a következő fejezetekben történik. Társadalmi harcok 1640 előtt. Gazdasági élet 1640 előtt. Az államgépezet 1640 előtt. Egyház és állam 1640 előtt. A nemzetközi helyzet. A vihar kitörése. A polgárháború. Szekták, és demokrácia. A levellerek. Hadseregdemokrácia. A régi rend bukása. A diggerek. A levelierek veresége. A forradalom gazdasági kérdései. A konzervativizmus növekedése. A restauráció ós ami utána következett. Az egyes fejezetek 10 — 20 részproblémát illusztrálnak. Mindezeket rövid magyarázat vezet be, ennek a végén meg vannak jelölve a közölt szövegek forrásai, pontosan, lapszám szerint. Ami a kiválasztott és szemléltetett részleteket illeti, ezek lényeges összefüggéseket érintenek, nem maradnak marginálisak. Ebben rejlik a mű legnagyobb erénye. Jól mutatják a főbb folyamatokat és az angol viszonyok speciális vonásait. Ugyanakkor sok érdekes részlet ismereteinket gazdagítja. Vegyük példának az 1596-os paraszti nyugtalanságról szóló jelentőseket Oxfordshire-ből. Arról számolnak be, hogy Enslow Hillben egy parasztfelkelés szervezését leplezték le, a környék parasztjai azt tervezték, hogy Londonba nyomulnak és egyesülnek a város iparos dolgozóival. Az angol parasztok