Századok – 1972

Történeti irodalom - Isztorija Ruminii. 1848–1917; 1917–1970 (Ism. Dolmányos István) 176/I

174 TÖRTÉNETI IRODALOM 177 menyeit. A bevezetőből különösen a Regulamentul Organic pozitívumainak és negatívumainak sokoldalú elemzése nyeri meg tetszésünket. Az 1848—1849. évi moldvai és havasalföldi forradalmi mozgalomról szóló fejezet a különböző demokratikus irányzatok árnyaltabb ábrázolásával nyújt újat. A B&lcescuhoz hasonló következetes demokraták harcát plasztikusabbá teszi, hogy azt a kevésbé következetes, de mégis haladó energiákat hordozó liberális bojári közeget is méltatja, amelyet Bálcescu és társai befolyásoltak, vezettek, vagy amellyel időnként szembefordultak. Ugyanígy járnak el a szerzők a moldvai és havasalföldi forradalmi mozgalmak emigrációjával. Már a román fejedelemségek 1859-ben bekövetkezett egyesüléséről és a hetvenes évek törökellenes függetlenségi háborújáról szóló fejezeteknél is megmutatkozik, hogy a szovjet szerzők milyen nagy együttérzéssel és méltánylással szólnak a román nép nemzeti felszabadító küzdelmeiről. Sikerült portrét kapunk Cuza fejedelemről (benne Cuza „népszerűtlenségének" gazdasági magyarázatával), és — ami újszerűen hat — Rosettiről. Alapos részek foglalkoznak a XIX. századi román történelem nemzetközi kapcsolataival. Különösen értékes az intenzív orosz—román diplomáciai kapcsolatok elemzése, amely úgy emeli ki Oroszország objektív segítségét a török alóli felszabadító harcokban, hogy közben nem eszményíti a cári diplomácia céljait ós eljárását. Megnyugtató a nyugati hatalmak szerepének kiegyensúlyozott tárgyalása. Keményen bírálják például Franciaország hitegető, ingadozó politikáját, de mégis említik a francia diplomácia bizonyos pozitív, ösztönző szerepét. A kötet friss anyag alapján foglalkozik a Párizsi Kommün romániai hatásával. A XIX. század második felének erdélyi fejezeteit az alapos felkészültségű, s nálunk magyar kutatásairól már ismert T. M. Iszlamov írta. Fejtegetéseinek vezető gondolata az erdélyi népek egymásra utaltsága a Habsburg-abszolutizmus, a társadalmi és nemzeti elnyomatás ellen vívott küzdelemben. Iszlamov az alapvető párhuzamot domborítja ki 1848—1849 magyar és román forradalmából és a neoabszolutizmus szenvedéseiből. Talán kissé differenciálatlanul mutatja be a magyarok és románok helyzetét 1849 és 1865 között. A románok nem egészen azt kapták jutalmul, amit a magyarok büntetésül: nyelvi-kulturális mozgalmuk kevésbé volt megkötve. A magyar emigrációt, Kossuthot s nemzetiségpolitikai tervezeteiket a kötet messzemenő elismerésben részesíti. Részletesen bemutatja a magyar függetlenségi párt hőskorának és Mocsárynak pozitív román kapcsolatait. Mindkét kötetben ügyeltek arra, hogy a gazdaságtörténeti fejtegetések ne fedjék el a politikatörténetet. A gazdasági áttekintések így is alaposak és dokumentáltak. A XIX. század második felével kapcsolatban leszünk figyelmesek M. M. Zaliskin és Vinogradov alfejezeteire, amelyek a korábban megszokottnál jellemzőbben ábrázolják a regáti mezőgazdaság sajátszerűségeit. Nemcsak a bojárbirtok uralkodó szerepére mutatnak rá, de ezzel összekapcsoltán a különféle bérletek rendkívüli jelentőségére. A román munkásmozgalom kialakulásának visszatérő személyi értékelésproblómája Dobrogheanu-Gherea szerepe. A kötet elismeri Gherea eszméitető, felvilágosító és szervező tevékenységét, de már ebben a korai időszakban figyelmeztet antimarxista nézeteire. Noha a szerzők a munkásmozgalom tárgyalásánál állandóan szem előtt tartják kritikai mércéjüket, a művet elsősorban az a törekvés jellemzi, hogy minél több értéket, teljesítményt mutassanak fel a román szocialisták harcaiból. így említik nyomatékosabban azt a nemzetközi visszhangot is keltett elméiéti és gyakorlati munkát, amelyet a román szociáldemokraták a kelet-európai agrárkérdés megközelítése érdekében végeztek. Gondosabban írják le a Bujor és társai nevéhez kötött román szocialista baloldal történetét. Az egyidőben mellőzött centrista Rakovszki (Racovski, Rakovszkij) pályafutásának századeleji, romániai szakaszáról sem feledkeznek meg. A balkánháborúk és az első 12 Századok 1972/1