Századok – 1972

Történeti irodalom - Komjáthy Miklós: Protokolle des Gemeinsamen Ministerrates der Österreichisch-Ungarischen Monarchie (1914–1918) (Ism. Pölöskei Ferenc) 171/I

TÖRTÉNETI IRODALOM KOMJÁTHY MIKLÓS: PROTOKOLLE DES GEMEINSAMEN MINISTERRATES DER ÖSTERREICHISCH.UNGARISCHEN MONARCHIE (1914—1918) (Rudapest, Akadémiai Kiadó. 1966. 723 1.) AZ OSZTRÁK-MAGYAR MONARCHIA KÖZÖS MINISZTERTANÁCSÁNAK JEGYZŐKÖNYVEI Az Osztrák-Magyar Monarchia létrehozásának és felbomlásának története jelenkori kutatásaink egyik legtöbb vitát kiváltó témaköre. Különböző történetírói irányzatok keresnek válaszokat a tornyosuló kérdésekre. Milyen alternatívák kínálkoztak az osztrák és magyar uralkodó osztályok számára az 1860-as években? A forradalom és szabadságharc erői milyen átalakuláson mentek közben át? A külpolitikai helyzet alakulása 1849 után hogyan formálta a két ország vezető köreinek hagyományos kül- és belpolitikai elképzeléseit? Az 1867-ben létrehozott, Európában egyedülálló dualista államalakulat milyen gazdasági, társadalmi, politikai bázisra épült? Társadalmi ós nemzeti ellentmondásossága miként kezdte ki az 1867-ben szilárdnak vélt alapokat? A mai polgári történetírás különös előszeretettel teszi fel a kérdést: a világháború után kínálkozott-e lehetőség a Monarchia kereteiben élő népek együtt-tartására? Marxista történetírásunk idáig főként gazdaság- és politikatörténeti aspektusból vizsgálta a dualizmus korszakát, a jelzett témaköröket és vitakérdéseket. Az eredmények ismertek. A kiegyezés megkötésének előzményei, létrehozása, a dualizmus válságának társadalmi és nemzeti összetevői, a kapitalista fejlődés sajátosságai s a soknemzetiségű Monarchia felbomlásának számos mozzanata kirajzolódik ma már történeti irodalmunkban. Ezúttal Komjáthy Miklós példamutatóan gondos forráspublikációja és bevezető tanulmánya hivataltörténeti megközelítéssel — a dualista államrendszer lényeges elemét, az Osztrák-Magyar Monarchia közös minisztertanácsának kialakulását, funkcionálását, sajátos hatáskörét teszi vizsgálat tárgyává, gazdag anyagot tárva fel az első világháború gazdasági, katonai, politikai történetének megismeréséhez. A szerző már pusztán témaválasztásával, szakszerű forrásközlésével is felhívja a figyelmet arra, hogy a dualizmussal kapcsolatos világszerte vitatott problémák mcgoldhatatlanok a társadalom életét meghatározó államrendszer lényegének, jellegének tisztázása nélkül. Ez természetesen nemcsak a dualizmus korszakára vonatkozik, hanem szinte egész újkori történetünkre is érvényes. A közös minisztertanács kialakulásának vizsgálata folyamán politika- és jogtörténeti szakavatottsággal elemzi a kiegyezési tárgyalásokat, s ezen belül többek között a birodalmi parlament bécsi terve körül kibontakozó vitát az egyezkedő felek között. Majd áttér a viták során kialakult „parlamenti alakzat", a delegáció bonyolult rendszerének mind ez ideig legteljesebb, sokoldalú és árnyalt taglalására. Konklúziói pontosak, és biztonsággal helyezi el a delegációk intézményét a kiegyezés rendszerében. Imponáló módon bizonyítja, hogy amíg az osztrák törvényhozók az egész kiegyezési műben a delegációkat látták olyan pontnak, amely a széttöredező birodalom egységét valamiképpen újra megteremtheti, addig Deákék a birodalmi gondolatnak tett átmeneti engedménynek minősítették a delegációk életrehívását. A szerző jól tudta, hogy a delegációk jellegének, hatáskörüknek tisztázása nélkül megoldhatatlan feladatot jelentett volna számára