Századok – 1972
Közlemények - Zachár József: A Verfassungspartei külpolitikája a Neue Freie Presse tükrében az 1870-es években 126/I
140 ZACHAB. JÓZSEF kicsikarására bíztatja a Neue Freie Presse: „Ügy véljük, Törökországnak még elég ideje van, hogy még néhány győzelmet kivívjon, és a szerbek utolsó reményeit széttépje, mielőtt az idegen képviselők Konstantinápolyban kormányaik közös javaslatát átnyújtják."67 Egyúttal a békekötést teljesen Törökországra akarják bízni: „Ami a békefeltételeket illeti, Törökország dolga, hogy kimondja azokat."6 8 Elítélik a közvetítési kísérleteket, mivel azok Szerbia érdekében történnek: „Ha ma minden oldalról hírek érkeznek, hogy a porta a közvetítést vissza akarja utasítani, hogy a harcot ellenségei teljes leveréséig folytatni akarja, akkor ez Ausztriának nem lehet nem szívesen üdvözölt tény, és ha államférfiaink okosak, úgy felhagynak a porta békére szorításával."6 9 A rendkívül súlyos török békefeltételek nyilvánosságra hozásakor a nagyhatalmak elutasító magatartásával szemben a Verfassungspartei lapja ismét Törökország mellé áll: „A hatalmak többsége a győztes vagy vesztes Szerbia védelmezőjének tartja magát, Törökországot beteg embernek tekinti, mégha ez a beteg katonai erőt és életképességet mutat is fel, és mialatt különben a tények logikáját követik, azt ebben az esetben nem engedik érvényesülni."70 A nagyhatalmaknak a keleti kérdés rendezésére összehívott 1876 decemberi konstantinápolyi nagyköveti konferenciájáról ugyanilyen elítélően nyilatkoznak: „Az európai hatalmaknak a keleti kérdés békés megoldását célzó Konstantinápolyban ülésező konferenciája eddigi lefolyása újra ijesztő módon megmutatta, milyen könnyelműen, milyen felületesen és mennyire elvtelenül tárgyalják meg a nagy politikai kérdéseket, és milyen bölcsesség az, amely államok és népek sorsáról, békéről és háborúról dönteni merészel."7 1 A válság megoldásának kulcsát csakis a török alkotmányban látják: „Sem a konferencia felismerhetetlenségig módosított határozatai, sem az Andrássy-féle jegyzék nem képezheti egy kompromisszum alapját. Ez az alap egyesegyedül csak a török alkotmányban van adva."7 2 A konstantinápolyi nagyköveti értekezlet a nagyhatalmak részéről tett javaslatok Törökország általi visszautasításával 1877 január derekán valóban kudarccal ér véget. A keleti kérdés megoldását Oroszország tartja legfontosabbnak, a konferencia kudarca után kénytelen a fegyveres konfliktust előtérbe helyezni. Az orosz háborús körök akár Ausztria-Magyarország ellenében is hajlandók fegyveres megoldásra. Andrássy is eljöttnek látja az időt az Oroszország elleni háborúra. Németország azonban mindkét fél tudomására hozza, hogy a megegyezés áll érdekében. Nem marad más választás, mint orosz—osztrák-magyar megállapodást kötni, így aláírják az 1877 januári budapesti egyezményt.7 3 Erről a megállapodásról bizonyára nem tud a Neue Freie Presse, mert egyetlen sor sem jelzi ellenkezőjét, sőt az egyezmény aláírása után egy hónappal e sorokat vetik papírra: „Egyetlen államnak sincs kedve, hogy Oroszországot egy Törökország elleni támadásnál akár erkölcsileg is támogassa. Az orosz politika nem talál sem szövetségeseket, sem felhatalmazókat."74 Ennek ellenére elkerülhetetlennek látják az orosz—török összecsapást, amely egyelőre várat magára Oroszország diplomáciai tapogatózásai és a kedvező tavaszi időjárás kivárása miatt: „Meddig kell még a két hadseregnek, — az orosznak a Prut mentén, a töröknek a dunai vilajetben, — állásaiban kitartani? Mindkét fél részére a háborús készültség, amelyben vannak, anyagilag majdnem annyira pusztító, mint maga 67 NFP, 1876. aug. 27. 68 NFP, 1876. aug. 29. 69 NFP, 1876. szept. 3. 70 NFP, 1876. szept. 23. "NFP, 1877. jan. 11. 72 Uo. 73 Diószegi I.: i. m. 269. 1. 74 NFP, 1877. febr. 16.
