Századok – 1972

Krónika - A Magyar Történelmi Társulat hírei - 1468/VI

KRÓNIKA 1479 sorban néhány számszerű tévedés vagy adat problémáit vetették fel az igényes dolgozattal szemben; általánosabb igényű kritikai megjegyzésként merült fel azonban, hogy a szerző helyes elméleti kiindulópontját nem vitte végig következetesen, amennyiben figyelmen kívül hagyta, hogy míg 1941-ig a német gazdaságpolitikát a térségben elsősorban a Grossraumwirtschaft elmélete vezérelte kisebb politikai korrektívumokkal, addig 1941 után elsősorban a háború igénye, ami nem mindig és mindenkor esett egybe azzal a felfogással, ahogyan a német gazdaságpolitika a térségre tekintett. E. Radice másik előadása, melyben a közvetlenül a háború utáni helyzetet, mintegy az 1945-ös évet kívánta áttekinteni, már jóval több hiányolni valót hagyott maga után. A szövegen erősen érezhető volt, hogy a szerző itt kemény forrásnehézségekkel, statisztikai anyagok hiányával is küzdött. Ha az előadások színvonala és módszere közötti érezhető különbség a vitát olykor nehezítette és egyenlőtlenné tette is, mégis egészében rendkívül sikerült tanácskozásnak tekinthetjük az oxfordi kollokviumot. A konferencia vezetője, Michael Käser professzor gondos körültekintéssel állította össze a tanácskozás napirendjót. A megközelítés kettőssége — országokról szóló hosszmetszetek s a gazdaság egyes területeiről nyújtott keresztmetszetek — szerencsés ötvözetet alkotott, s már a maga nyers formájában is egyedülállóan gazdag anyagot szállított a térség korabeli gazdaságtörténetéről. Emelte a tanácskozás értékét, hogy az egyes anyagok szerzőin kívül viszonylag szűkkörű szakértői gárda vett részt a vitában — néhány közgazdász, gazdaságtörténész, a térség problémáival foglalkozó graduate studentek —, így az egész szakszerű volt, s általában érdemleges megjegyzések hangzottak el, melyek mindenki számára hasznosíthatók a további kutatásban. Nem volt célunk ez alkalommal valamennyi előadás kritikai elemzése, a módszertani különbségek eldöntése; a konferenciáról alkotott pozitív benyomást ezek legfeljebb árnyékolják, semmiképpen sem homályosíthatják el. Ha mégis kiemelnénk egy általános problémát, azért tesszük, mert úgy véljük, a gazdaságtörténet felfogásának legáltalánosabb elvi kérdését rejti magában. Évek óta egyre szaporodik azoknak a közgazdászoknak a száma, akik felfedezik a történelmi szemlélet értékét és eredményeit, s így bizonyos formában maguk is a gazdaságtörténet művelőivé válnak. Ki tagadhatná azt a nagy jelentőségű hozzájárulást, melyet műveikkel, méginkább módszertani szempontjaikkal a hagyományos gazdaságtörténet számára nyújtottak. Kvantitatív analízisek, strukturális elemzések rejtett összefüggéseket tártak fel, a mikrostruktúráról a makrostruktúrára, az ágazati fejlődésről a nemzetgazdasági összefüggésekre, a ciklikus rövidtávú vizsgálatokról a hosszútávú fejlődésvonalak kutatására helyezve a hangsúlyt; ha a régi típusú gazdaságtörténet megújhodott, úgy abban elméleti és módszertani hatásuk nagy szerepet játszott. De az sem vitás, hogy nem kizárólag ez a gazdaságtörténet. Hosszútávú elemzések egyrésze, a legfinomabb közgazdasági összefüggések, kapcsolatok árnyalt feldolgozása mellett nem vett figyelembe más — akár társadalom- méginkább politikatörténeti — kutatásokat, mintha azokegyáltalán nem is léteznének. S ez az, amit leginkább hiányoltunk a konferencián. A gazdaságtörténet nemcsak abban az értelemben történelem, hogy dinamikusan, időrendben elemzi a gazdasági fejlődést, hanem abban az értelemben is, hogy a történelmi összefüggéseket sokoldalúan figyelembe veszi. A gazdasági fejlődés immanens törvényei, a nemzetgazdasági összefüggések alapján történő elemzés nem zárja ki a politikatörténet bizonyos hatásait —, nem az efemer jelenségeket, nem a politikai harcok apró mozzanatait, de azon lényeges elemeket, melyek egy korszak gazdasági problémáit lényegesen behatárolták, felerősítettek tendenciákat vagy ellenük hatottak. Mi sem áll tőlünk távolabb, mint az a szemlélet, mely oly sokáig kísértett hazai gazdaságtörténetünkben is, s mely bizonyos politikai eredőkből és jelenségekből akarta a gazdaságtörténeti vizsgálat fő vonalait megkomponálni. A gazdasági fejlődést hosszú